Wädenswil

Túl sok kedvem nincs írni, pontosítok ... erőm. Mai helyzetjelentés még így gyorsan a 2 héttel ezelőtti beszámoló előtt: annyi koffein csúszott le a torkomon ma tea formájában, hogy itt kellene rohangálnom, mint egy mérgezett egérnek. Erre mi van? Lefeküdnék és aludnék, mint akit fejbe vertek. Ennyit a koffeinről és rólam.

Na de Wädenswil. Hétfőn ebéd után felpakoltam a cuccomat és Gabriel kivitt a vasútra, aztán uccu Wädenswil. Imádok utazni, mert annál jobban nincs, mi kikapcsol és egy olyan hét után mint az azt megelőző, megérdemeltem. Üvöltött a zene a fülemben és én csak néztem a tájat (már ahol nem mászott bele a képbe az alagút). Az illóolajokat egy cukorkás dobozban vittem, ami le volt ragasztva ... erre egy fickó nem megkérdezte, hogy állat van-e benne xD hát azt nem tudom, milyen állatra gondolt, de nem xD A zürichi átszállásnál beleszerettem a pályaudvarba. Tudom, furcsa ízlésem van, nem kell mondani :P
Aznap este nem sok minden történt. Bemutattak a csajnak, akinél laktam, picit megnézhettem a ZHAW egyik campusát aztán go "haza". Gyönyörű helyen laktam, a szobámból a tóra is rá lehetett látni, nem panaszkodhattam.
A csajnak voltak halai és az egyiket elkeresztelhettem. Mugo lett szegény, pedig azt kutyának szántam xD

Az erkély

Kilátás a szobámból :D

A másnap reggel rohanással indult, mert megbeszéltük a közös reggelit, de ő elaludt, így én elkéstem. Fasza bemutatkozás -.- Szerencsére számoltak vele, de a büszkeségemen folt esett, mert rühellek késni. A délelőtt folyamán előkészítettük a mintáimat a GC-re (gázkromatográfiás vizsgálatra), aztán Simona megmutogatta a könyvtárat, egy kicsit az egyetemet és a kertet. Ebéd után pedig az ő munkájába láthattam bele. Kétszer sem mondom, hogy jövő nyárra nem megyek én is vissza dolgozni úgy mint ő. Anyagilag 0-ra ki tudnám hozni a dolgot és akkor nem éltem rosszul, nyelvet tanultam ... kettőt is és szakmai tapasztalatot szereztem. Még messze a jövő nyár, de egy opciónak nem rossz. Meg igazából tetszettek a színes csíkok a TLC-n (vékonyréteg kromatográfia) xD
A két campus relatív messze van egymástól, de a vissza vezető utat nagyon hamar megtaláltam. A felső campustól volt nehéz visszatalálni, mert reggel rohantam és egy kb 50 méteres útszakasz kimaradt. Még sosem tévedtem el, de akkor ott 20 percet keringtem, mire rájöttem, hol kell lennie a buszmegállónak, amit keresek. De meglett és hazataláltam. Közben olyan jót szórakoztam magamon ... úgy néz ki, ezt is ki kellett próbálnom egyszer.
Este elmentünk naplementét nézni, amit sikeresen lekéstünk, mert túl sokat kerestük a tökéletes helyet. Egy new yorki csajjal voltam és az ideiglenes lakótársammal, akiről sikerült megtudnom, hogy ő sem svájci, hanem olasz xD Ezen a nyáron annyi különböző nemzetiségű emberrel találkoztam, hogy egyszerre kicsit sok is volt, ugyanis az ideiglenes főnököm pedig német volt. Na de naplemente. Gyönyörű volt, de a kocsiból nézhettük végig, ami egy kicsit elkeserítő volt ... de egye fene, megtaláltuk A tökéletes piknikező helyet.

 
A másnapot megkaptam szabadnapnak, mert senki sem dolgozott, így pihentem és kicsit felderítettem Wädenswilt. Nem egy nagy város és volt annyira meleg, hogy a felderítő körutam nem tartott olyan sokáig, mint szerettem volna. Amint viszont bánok, hogy volt ott egy kert a lakástól 2 percre és én elfelejtettem elmenni és megnézni. A csaj megint késő este ért csak haza és megbeszéltük, hogy az utolsó reggelemet a napfelkeltével indítjuk. Egyből rábólintottam de csak utána gondoltam bele, hogy de fogom magam utálni reggel 5-kor, hogy fel kell kelni, amikor ráértem volna 2 órával később is -.-
Ezt reggel is így érzetem, kicsit bíztam is benne hogy Marlene elalszik, de nem volt szerencsém xD Felkeltünk, megbeszéltük, hogy rohadtul korán van és egyikünknek sincs kedve menni, de ha már felkeltünk, akkor uccu. A képekért megérte, de azt hiszem nem lesz túl gyakori program az életemben a napfelkelte nézés xD

Utána csak körbe-körbe kocsikáztunk, mert a bőröndömet le akartuk rakni a pályaudvaron. A fizetős boxokat felszámolták, az információ csak 7-kor nyit és nem sokkal múlt fél 7. Jó, akkor irány az egyetem, berakjuk a laborba, aztán hazamegyek a többi cuccért és vissza. Aha, az egyetemet is 7-kor nyitják és van 6.55 ... akkor már menjünk vissza a vasútra, onnan úgy is egyszerűbb felszedni a bőröndöt és továbbmenni. Aztán haza a cuccokért és irány be még dolgozni egyet. Az eredményeket megbeszéltük, kaptam rengeteg tanácsot és 3 nap után úgy köszöntek el, hogy várnak vissza és ha úgy érzem, akkor menjek oda msc-re. Madarat lehetett volna velem fogatni. Az msc-t ugyan elvetem, mert németül képtelen lennék megcsinálni, és angol nincs, mert miért lenne ... de a nyári munka az nagyon is érdekel, de ahogy azt már írtam ... messze még a jövő nyár ... addig is van elég problémám a következő félévvel :D
3 óra előtt szépen fogtam magam és elindultam a vonathoz. A hazafele út nem volt olyan zökkenőmentes, mert pusztulat  meleg volt a vonaton, alig kaptam levegőt és még késett is a pénteknek köszönhetően. Ez itt nem megszokott és így a 7 perces átszállási idő 10 perces késéssel igencsak ... khm ... hogy is mondjam ... lehetetlen? A megoldás annyi volt, hogy a 10 percből fél óra alatt lefaragtunk annyit, hogy már csak 4 perces késés volt, a vonatot másik vágányra irányították, hogy ne kelljen az aluljáróba le- és felmenni, hanem csak át kelljen sétálni a peronon és a csatlakozás időben indult. Kérem szépen, ezt így kell csinálni.
Akkora megkönnyebbülés volt hazajönni, hogy azt el sem tudom mondani. Több mint 10 hét alatt ez a sok lökött úgy a szívemhez nőtt, hogy ha maradt volna az akkori társaság, nem is vágynék haza ... de sajnos nem ilyen egyszerű az élet ...

Nendaz és az első kertiparty Svájcban

Nagyon lelkesen kiültem ideiglenes szállásom erkélyére, hogy megírjam a bejegyzést, de fel kellett fedeznem, hogy ott a wifi jele nemhogy gyenge, egyenesen egy nagy rakás ... Ryan állandó szavajárásával élve: shit xD De Wädenswil egy következő bejegyzés lesz, most még maradjunk a múlt hétvégénél.
Mondtam már, hogy imádom a szobatársam? Csütörtök reggel beszámoltam neki a fejleményekről, miután szegényem nem tudott aludni tőlem x.x Péntekig leste minden rezdülésem és a szemében mindig ott bujkált a kérdés, hogy "jól vagy". Annyira aranyos volt :D Péntek este a vacsoránál mondtam neki, hogy ne aggódjon rendben vagyok/leszek. Közben felvetették az ötletet, hogy menjünk szombaton el egy fesztiválra, mert az egyik itt dolgozó fickó fellép. Gyakorlatilag gondolkodás nélkül rábólintottam, mert mi bajom lehet, világot látok, egy rakás idiótával körbevéve, csak jó lehet.
Másnap reggel szokásunknak ellentmondva dél helyett már kilenckor úton voltunk bevásárolni és mire fel szoktunk kelni, arra már haza is értünk. Aznap valahogy sok kedvem nem volt elindulni, de üsse kavics alapon nekivágtunk kettő óra magasságában. Ugyan a fesztivált nem a mi korosztályunknak találták ki, nem unatkoztunk. Ebédre valami francia vagy svájci specialitást hoztak a fiúk. A nevét senki ne kérdezze, fogalmam sincs, de R betűvel kezdődött xD Gyakorlatilag főtt krumpli volt olvasztott sajttal. A desszert érdekesebb volt ... mindenki vett valamit és körbeültük az egészet, aztán nekivágtunk megkeresni, hol lesz az a bizonyos verseny, amire valójában mentünk. Útközben Adeline-nal megbeszéltünk, hogy otthon keresünk valamit, aztán este leülünk egyet beszélgetni és iszogatni. Na több sem kellett, a fiúk kaptak az alkalmon, hogy oké, akkor este grill-party és iszunk. Üsse kavics, félévente nekem is megjár.
Egyébként egy hatalmas előnye van, hogy 5 söröző srác lézeng az apartmanban rendszeresen: gyűlnek a nyitók a karkötőmnek xD Itt is egy ilyen "horgászatot" lehet látni:

Jean és a hogy szedjük ki villával a nyitót c. kép, de meglett! :D

A kilátás valami csodálatos volt, miközben bolyongtunk a hegyoldalon, be lehetett látni az egész völgyet. És most akkor következzenek a képek:

ezt a képet egyszerűen imádom, így innen sem maradhat le :D

A hangszernek a mai napig képtelen voltam megjegyezni a nevét (a kajáét legalább egy ideig tudtam). Passz de echte svájci :D És andalító hangja van, tervezem, hogy keressek valami felvételt és arra tanuljak, mert pontosan a tanulós zenék közé tartozik :D

Tudom, nagyon elbújtam, de legközelebb odébb lökdösöm a hímeket, hogy nekem is kell a hely!

Aztán szépen lassan visszaszállingóztunk, bevásároltunk estére, szereztem szuvenírt Solyának és természetesen az elmaradhatatlan vattacukoooor (ami nekik Barbapapa, ám legyen xD) a csapatnak.

Miután hazaértünk kb 1 órás skype-os gyorstalpalót tartottam anyunak, hogy kell szkennelni, zippelni, mail-hez csatolni, a napom fénypontja volt xD Miután jól lefáradtam, levonszoltam magam vacsorázni, ahol már a bekészített Mojito várt. Sajnos a vacsorával együtt túl hamar elfogyott, de sebaj, találtak másikat és játszunk ivós játékot. Hát ... ahhoz képest, hogy a macska körberöhögött volna, mennyit ettem egész nap, meglepően nem ártott az alkohol. Ott adtam fel 2 óra magasságában, amikor már csak sör volt ... azért hiába ittam nagyon sokat, annyira még nem volt bajom, hogy sörözzek, így sajnos mindenki nagy bánatára itt abbamaradt a játék, de a hülyülés nem. Hát azt a videót még 20x-ra sem tudom röhögés nélkül visszanézni. Bár nem én voltam hülye, mert már akkor is csak vigyorogni voltam képes rajtuk, de akkor is kegyetlen. 3 óra fele majdnem mindenki már aludt, nekem sikerült fél 5-ig beszélgetnem Ryannel. Egy kicsit hosszúra sikeredett a nap, de az itt töltött  10 hetem alatt a legjobb hétvége volt, ezt a mostani sem fogja tudni überelni :D
Másnap mindenki azzal a kérdéssel indított, hogy jól vagyok-e ... nem tudom, miért lepődök meg mindig ezen a kérdésen ... talán azért mert MÉG sosem voltam igazán másnapos. Jó, lassú igen, de rosszul sosem voltam még, bármennyit is sikerült vedelni, és ezt nem is itt szeretném elkezdeni.
Vasárnap végül is nem mentünk sehova, mert mint utólag megtudtam Xavier nem volt jól. Nekem kicsit betett a punnyadás, de túléltem, most pedig az eheti szombati tervekkel balra L.

Még 6 hét

Ezzel most szembesültem ... 9 hetet már letudtam és még mindig nagyon nem akarok hazamenni. Persze, néha jó lenne pár napot az otthoni nyugiban tölteni és nem foglalkozni a kaja-munka-tanulás édes hármassal, de ennek ellenére még maradnék. Nem igazán akarok visszaszámolni, mert félek, hogy akkor a végére nagyon utálni fogom az ittlétet. Egyelőre így jó.
Az elmúlt két hét is nagyon gyorsan elszaladt. Főnök ismét nincs 2 hétig, most kivételesen nyaralás miatt. Szerintem a 9 hétből a felében nem is láttam. Főleg, hogy amelyik héten visszajön, én akkor megyek Wädenswilbe egy hétre. A 11. hetemet ott töltöm a HPLC gyakorlati alkalmazásával. Egyszer megmutatták az egyetemen, hogy hogyan működik, hogy ne itt kapjam az első magyarázatot hozzá valamilyen idegen nyelven, de nem sokra emlékszem. Remélem előjön, amikor mondják.
A kísérleteim úgy néz ki, kezdik beadni a derekukat, mert egy módszerbe 4 hét után sikerült életet lehelni, hála Solyának! Bár ha előbb kunyizom el azt a doktorit, akkor előbb jövök rá, de sebaj. Bár vannak dolgok, amiket még most sem értek, de üsse kavics. Most már 2,5 módszer működik a 4-ből. Fél azért, mert annak hangulatfüggő. És még van a csíráztatásom.
Viszont ezzel egy baj van, hogy működnek: újra kell írnom a beszámolómat, mert akkor amiket eddig kaptam, félig fals adatok voltak. Nem baj, a héten nagyon nem fogok unatkozni. Hétfő-kedden illóolaj lepárlás, közben csinálom a pollen tesztjeimet és még meg kell írnom a bevezetést és a pótlást-javítást a beszámolóhoz. A 10. héten azért már megélem, hogy fogalmam sincs, hogy végzek ennyi mindennel a hét végére. Napirenddel ...
Az elmúlt két hétben úgyis rászoktam a napirendre. Újult gőzerővel tanulom az angolt, a 8,5 óra munka után 1-1,5-2 órában még minden nap. Általában úgy esek be az ágyba, hogy amint leteszem a fejem, kiesik minden és a következő kép az, hogy reggel van és én nem akarok felkelni. Na, ezt bírtam 1,5 hétig folyamatosan, aztán most szerdától képtelen voltam abban a tempóban haladni, amit kitűztem. Persze, mert csak egy dolgot nem írtam a listára, mégpedig azt, hogy PIHENJ!!! Ma behozom a lemaradást és a jövő hetet végignyomom. Muszáj a nemes cél érdekében :D


A mostani hétvégéről még talán annyit érdemes megjegyezni, hogy hozom a formám. Tegnap fél percen múlt hogy lekéstük a vonatot Sionba. A jegyautomata csiga volt. Evvan, megyünk egy órával később. Aztán mivel lemerült a karórámban az elem, és anélkül képtelen vagyok létezni. Oké, elemcsere. Gondoltam hogy  nem lesz olcsó, de ha otthon legrosszabb esetben is 6-700 ft-ért kicserélik, gondoltam itt sem lehet a duplájánál sokkal több. Ühüm ... én és a naivitásom. Fizettem érte 14,5 frankot, ami alsó hangon is 3500 pénz. Ilyen drága elem sem volt még az órámban. Anya erre mondta, hogy ennyiért órát kaptam volna xD Na igen. Legalábbis bóvlit. De ennek kapcsán felfedeztem, hogy Japán órám van xD Tesóm már akkor tudott választani :D
Ma pedig sikeresen a szemembe fröcsköltem a mosószert. Igen, a folyékony mosószert. Szép mutatvány volt, de mint már említettem rólam beszélünk. Kimostam, remélem nem gyullad be. Ha igen, akkor van szemcseppem ... azért reménykedem.

És ha már megtehetem. Akinek esetleg van kallódóban ilyen sörös- vagy egyéb doboz nyitója, esetleg sörözik, légyszi, rakja nekem félre, az alábbi célra :D Előre is köszi :D

Félidőhöz közeledve

Adok egy kis életjelt, mert már régen írtam. Úgy szaladnak a napok, hetek, hogy majd csak azt fogom észre venni, hogy otthon vagyok. Péntek délután azon szenvedtem, hogy egy héttel ezelőtt MÁR Párizsban voltam, hétfőn, hogy MÉG ... most pedig már másfél hete és ezek mellé holnap kijelenthetem, hogy már félidőnél járok, délután át is lépem. Mintha csak egy-két hete jöttem volna. Bár azon már látszik, hogy egy ideje itt vagyok, hogy már nem csodálom úgy a hegyeket, mint az első hónapban. Mára már teljesen megszokott látvánnyá váltak és a reggelek is egyre nehezebben mennek, mármint a felkelés.
Egyébként túl sok mesélni valóm nincs, de nem kell félni, megoldom, hogy ne legyen rövid a bejegyzés.
Múlt héten majdnem minden nap küzdöttem a honvággyal, jobb esetben ez csak a reggeli kómás stádiumban volt probléma, rosszabban már este is. Persze, alapvetően nem a honvágy volt a fő probléma, hanem az, hogy a héten egyetlen egy kísérletem sem sikerült. Tudom, én választottam ilyen szakmát, ahol gyakrabban sikerül félre valami, mint jól x.x Mellette nagyon visszavágytam "honi" körülmények közé, az már mindegy lett volna hogy Párizs, vagy haza csak magyarok között lehessek. El is döntöttem, hogy hétvégén majd jól felvidítom magam vásárlással. Elmentem nyári ruhát és hosszú nadrágot venni, amiből lett egy ing. A ruhát amit találtam túl drágának ítéltem, a nadrág pedig kicsi volt T_T de ez álmaim ingje *.* Aztán jól bevásároltam/tunk a hétre, mert szobatársamat magammal rángattam, így nem volt olyan unalmas, mint először. Aztán haza. Vasárnap meg főzőcskéztem, nudli volt a menü, ami ugyan akkora sikert nem aratott, sanszos, hogy azért mert édesen csináltam meg x.x meg 3 adag pillecukrot műveltem. Most már tudom, hogy saccperkábéra is nagyon jól tud sikerülni és hogy mérleg és mérőpohár nélkül is tudok mérni 45 deka cukrot és 1,5 deci vizet :D Jobb lett mint valaha xD
A vicc az egész történetben, hogy addig idegesítettem saját magam azzal, hogy baj lesz a sikertelen kísérletek miatt, hogy a bölcsességfogam ismét begyulladt. Yuppi. Szerencsére annyira (még?) nem, mint mielőtt kijöttem, de most ezerrel kezelem, hogy ne kelljen antibiotikumoznom, mert az határozottan nem tenne jót a gyomromnak. De eddig azt hiszem használ a módszerem. Viszont, amit eldöntöttem, hogy ha vasárnap megyek haza, akkor kedden, ha hétfőn, akkor szerdán, de megyek maszek szájsebészhez és pápá bölcsességfog. Emiatt nem tudom, hogy fognak sikerülni az arra a hétre tervezett programjaim ... mindenkitől bocsánat, de ez most fontosabb, nem szeretném a TDK-t és a záróvizsgámat, védésemet vagy bármimet ezért elszúrni vagy nem megcsinálni x.x
Munkával kapcsolatban csak annyi, hogy végül a negatív eredmény is eredmény alapon nem lett belőle baj, és ma megírtam az első beszámolómat angolul. Szerintem nem sikerült rosszul, szóval most büszke vagyok magamra. Közben találtam egy hibát az egyik kísérletnél, szóval azt holnap gyorsan újrakezdem, már ha lesz hozzá alapanyag. Nagyon remélem, hogy igen.
Tegnaptól egyébként ismét nagyon angol-tanulás van ... mert ugye a célok érdekében mindent :D de ez más téma. Megyek és nyűgöm tovább ... vagy csak olvasok ... még kitalálom.

4 nap ... PÁRIZS!!! 2/2

Ott hagytam abba, hogy vasárnap ...
A délelőtt csajos délelőttöt tartottunk. Végigsétáltunk egy hídon, annyira jól nézett ki a sok lakattal. Nem vagyok a szerelmi jelképek híve, de ez nagyon jól nézett ki, ezért már megérte :) Elméletileg a Musée d'Orsay volt tervben, de a rengeteg ember láttán úgy döntöttünk, jó lesz nekünk egy kisebb múzeum is. Egész nap esett, így az emberek a múzeumokba menekültek jobb híjján. Nem hiszem hogy sokat vesztettem a Musée de l'Orangerie-vel. Jó, nem láttam a régi pályaudvart hogyan alakították át múzeummá, de nem hiszem hogy utoljára jártam abban a városban, lesz még rá alkalmam bőven :D
Nem mellesleg pedig már amikor megérkeztem, akkor azt mondta Bálint anyukája, hogy szíve szerint abba a múzeumba vinne el, de senki sem ismeri és ebbe a néhány napba igyekszik nagyrészt azokat a látnivalókat belesűríteni, amit azért kell látnom, mert kérdőre vonnának, ha nem mennénk. Az eső és a nagy sor kellő indok volt a kevésbé ismert múzeumhoz, amit cseppet sem bántam meg.
Ha már útba esett a Louvre, készítettem néhány képet:

Tessék, üvegpiramis, mert hiányolták már :P

És az egyetlen fotóm, amin látszik az obeliszk x.x
Háttérben a Diadalívvel és a Défense negyeddel.

Múzeum után rohanás haza, extragyors ebéd és indulás a vasútra, "könnyes" búcsút vettem Bálinttól, de még aznap várt rám Versailles :D Bár az eső csak-azért-sem állt el, végig szitált, egy hatalmas pocsolyává változtatva a kastély kertjét, de elfogadtam a kihívást és bementem. A várttal ellentétben nem is lettem nyakig vizes, viszont azt a látványt kár lett volna kihagyni holmi eső miatt. Egyszerűen csodálatos! Fényképeim nincsenek, mert nem kockáztattam meg, hogy tönkre teszem a fényképezőmet, a fények úgysem voltak alkalmasak jó kép készítésére.
Az estét végigbeszélgettük, rengeteg hasznos információ zúdult rám ebben a pár napban, felét sem volt képes befogadni az agyam, de majd igyekszem pótolni a nem megmaradt részleteket :)

És szépen lassan elérkezett a hétfő is ... azt a napot jellemezhetnék a shopping szóval is, de valójában nem arról szólt. Megnézhettem hol vásárol a francia elit és az egyéb külföldi pénzes fruskák. Olyan árú ékszereket láttam, amiknek az árát forintban nem is szeretném leírva látni ... túl sok lenne a nulla. Aztán a két legrégebbi bevásárlóközpont volt soron. Ismét csak az épületet mentünk megnézni, de ha már ott voltunk végigsétáltuk. Egy forintot sem költöttem, mert ami tetszett volna, az mind csillagászati árakon próbálták - általában sikerrel - eladni. De erre az épületre nem lehet azt mondani, hogy nem gyönyörű:

Ez, kérem szépen, bevásárlóközpont. Az igazi, hagyományos fajtából. Teljesen más hangulata van, mint a mai plázáknak. Ha valakit érdekelnek sokkal szebb képek, mint az enyém, Lafayette néven google csodás képekkel segít elképzelni a hangulatot :D

A másik ilyen csoda a Printemps volt. Bár ott eleve csak a tetőteraszt vettük célba, az egyik épületét így is végig kellett járnunk. Tényleg igazán különleges hangulata volt ott ülni Párizs szívében a város felett és belátni az egész várost. A képek ismét panorámának készültek ... majd egyszer.

Azért tetszett igazán ez a kis kiruccanás, mert nem voltam az az igazi turista. Nemcsak a kimondott látványosságokat "kellett" megnézni, ahogy az az ott szokásos kötelező programok során szokott lenni. Láttam egy teljesen más világot, kicsit a Párizsban élők szemével.
Sajnos túl hamar eljött ennek is a vége, délután 4 órakor indult a vonatom, várt rám a jelenlegi otthonom, Svájc. Fájó szívvel, de temérdek élménnyel gazdagabban hagytam magam mögött vendéglátóimat és Párizst és vágtam neki a több, mint 6 órás utazásnak.