2012. május 26., szombat

a hétvégi bosszúm, avagy shopping *.*

Ismét egy magányos hétvége ... bár nem annak indult. De hát mint tudjuk, rólam van szó, és egyébként is egy hétfőnek beillő péntekem volt, nem csodálkoztam xD. Tehát, úgy volt, hogy Barbara marad és megyünk valamerre hegyet mászni a hétvégén. Aztán 2 napra jött egy ideiglenes lakótársunk, és kitalálta, hogy ha a csaj úgyis kocsival van, Genfig el tud vele menni, akkor most hétvégén is meglátogatja a barátját. Hívott engem is, hogy menjek vele, mert nagy ökofarmja van a srácnak, elférek, nem zavarok. Végül is úgy döntöttem megyek. Gondoltam két legyet, egy csapásra, ha már Bálint úgyis valamerre arra ténfereg, akkor meglátogatom őt is. Eddig minden szép és jó, már írtam a listát, mit kell vinnem, Bálintnak is üzentem, hogy mit szól az ötletemhez, amikor jött Barbara, hogy bocsi, sátorozni mennek a barátjával. Oké, itt még bíztam Bálintban, hátha mégsem kell egyedül tölteni a hétvégét. Hát nem jött össze, későn szóltam ... vagyis inkább későn vette észre. Kicsit elkeseredtem, túlságosan beleéltem magam egy Francia kiruccanásba. Mindegy, túlélem a két napot. Tegnap nagy lelkesen el is határoztam, mit fogok csinálni és hogy ma bosszúból elmegyek shoppingolni.
Az éjszaka nézegettem egy képet és megszületett bennem az elhatározás, kell egy kockás ing. Reggel (délben) ugyan sok hangulatom nem volt egyedül nekivágni Sionnak, de elmentem és lett két kockás ingem, két felsőm, két színes póttincsem, amit otthon már vagy 4 éve keresek meg néhány hajcsat.

 Igen, mielőtt bárki kérdezné, beszabadultam a Tally-ba xD

A svájci üzleteket már meg sem próbáltam, már a kirakatban ájuldoztam az áraktól ^^ Így is egy rakás pénzt elköltöttem, de megérte, jót tett a lelkemnek :D Mondjuk a svájci üzletektől nemcsak az árak tartottak vissza ... nem tudom, nekem ez a divat kicsit sokk. A nadrágok nem tudják eldönteni hogy hosszúak legyenek, vagy halászok ... olyan mintha kinőtték volna őket x.x és nagyon sokan járnak az ilyen sehosszú nadrágokban. Ehhez én köszönöm szépen, de túl magyar vagyok ^^
A következő nekifutás a piercing beszerzés lesz :D Bár lehet, hogy otthon azt egyszerűbb ... még megálmodom :D
Viszont arra rájöttem vásárlás közben, hogy annyira átállt az agyam az angol gondolkodásra, hogy ha németül kell megszólalnom, komoly fejtörést okoz már csak egy szimpla kérdés feltétele is x.x Mindegy, most az angol az elsődleges :D Bár néha határozottan hiányolom, hogy egy szót sem értek a franciából ... de majd pár túlélőkifejezést megtanulok, aztán csókolom :D

Hazafele meg vicces utam volt. A vasúton egy rakás rendőr, de rendesen rohamszerkóban. Néztem is mi van itt, mert nem engedtek senkit a peronra. Hát a hangokból ítélve csak fociszurkolók érkeztek meg. Semmi nem történt, de a golyóálló, rohamsisak, minden volt rajtuk és náluk ... és voltak legalább 30-an ott ahol én is várakoztam ... le merném fogadni, hogy a másik kijáratnál is legalább ennyien ... azt hiszem ilyen rendőri jelenlét mellett senkinek sem kell rettegnie egy focimeccs előtt-után, nem mint otthon ... bőven van még mit tanulnunk.

Szerda - Gentiana, kenguru és Bruson

Szerdán határozottan nem sok hasznomat vették. Na nem azért, mert nem segítettem volna, de nem volt miben. Reggel összeszedtek és indultunk a hegyekbe. Először kocsikáztunk egyet, mert megmutattak nekem egy gyönyörű ültetvényt. A növény neve Gentiana vagy mi a halál, de ilyet akarok otthonra ... szerintem a képek magukért beszélnek. Félreértés ne essék, a színek az eredetiek, én hozzá sem nyúltam.

A tájról is van néhány képem, hogy milyen környéken volt ez az ültetvény:
Nem csúnya, az biztos :D
Aztán megmutatták a cég egyik ültetvényét Bruson mellett. Az egész napos öntözőrendszer-beüzemelésben nem igazán tudtam segíteni, így csak nézőközönség voltam. Meg fotóztam mindent :D
A drágaságaim, otthon velük dolgozom :D És itt volt belőlük nagyon-nagyon sok, fotóztam is őket, hátha valamelyik képet fel tudom majd használni :)
Ez a terület egy része ... meg ami mellettem és mögöttem volt ^^ ez sincs csúnya környéken :D
Ugye, hogy meg mondtam, hogy megmondtam :D Egyébként nekem ez annyira furcsa, hogy május végén még mindig havat látok ... de hát az lenne a meglepő, ha olyan magasságban már nem is lenne.
ÉÉÉÉs Orsinak, ugyan nem kecskék, hanem barik, de tessék :D nagyon messze voltak, és a 18x zoom ennyit tudott segíteni a dolgon :P

Hazafele még megnéztük mi lett a reggeli virágokkal ... elvitték őket a szárítóüzembe, nagy, egybefüggő kék tenger lett belőle :D
És hogy hogyan került a kenguru a címbe? Hát kéremszépenalásan, úgy, hogy azt ebédeltem :D Én sem akartam elhinni, hogy menüben lehet itt kengurut enni, de ki vagyok én, hogy vitatkozzak egy ebédmeghívásnál :D Egyébként nagyon finom volt, bár az a madár adag, amit én képes vagyok legyömni a torkomon az nem az éttermi adagokhoz van kitalálva. Először nem akartam elhinni, hogy tényleg kenguru, de az "ausztrál ugráló állat" magyarázat kellőképp meggyőzött, hogy tényleg kenguru lesz az ebéd x.x Nem hiszem hogy rendszeresen fogom enni ... a kenguru szép, a kenguru aranyos, kengurut megkóstoltuk, többet nem eszünk. Kb mint a nyuszi. Nyuszi is háziállat, nem kaja, macskát és kutyát sem eszünk. :D

Első "kirándulás" a hegyekbe

Az elmúlt héten minden este igencsak el voltam kapkodva, nem nagyon volt időm írni. Most igyekszem bepótolni mindent.
Hétfő délután délelőtt egyszercsak felajánlották, hogy délután mehetek növényeket gyűjteni a hegyekbe. Hát persze, hogy nem mondtam nemet. Örültem hogy kimozdulhatok az irodából. Valahol Veyras után jártuk fent a francban 1500-2000 méter magasan. Gyönyörű az a vidék. Bár már nem emlékszem milyen növényt gyűjtöttünk, de jól éreztem magam. Néha elég nagy kihívást okozott az az építkezési hulladék, amit errefele talajnak neveznek. Ugrálhattam én az ásón, egy millimétert nem ment lejjebb. Jó, a hegyekben tényleg nagyságrendekkel jobb a helyzet, de amiben pl itt a szomszédban is élnek a szőlőtőkék ... hát az nem termőföld. Értem én, hogy a szőlő nem egy kimondottan kényes növény, de hát na ... Ahogy nézem, erről nincs képem, de ígérem csinálok.
Túl sokat pötyögni most nincs kedvem, úgyhogy képekben a hétfő délután:

valahol az erdőben ...

a milka-tehenek hazája xD Legalábbis valami nagyon hasonló, mert ők egy másik kantonban élnek xD

növénykék, amiket gyűjtöttünk.

A zsákmány egy része :D

 hegyek, mert ezeket nem lehet eleget fényképezni :D

és egy vacak szögből fényképezett vízesés ^^ Nagyon szép volt, és olyan finom volt a vize *.* már bánom, hogy nem volt nálam üveg, hogy hozzak belőle x.x





2012. május 19., szombat

A hely, ahol élek

Hála atisnak a videóért :D Mármint azért hogy le tudtam vágni a végét xD
A hangom valami borzalmas ... de a lényeg, hogy itt lakom ... majd még lesz több is, csak tessék kivárni.
Mivel nem listázott videó, valamiért nem engedi beágyazni sem, pedig elméletileg azt engedélyeztem ... mindegy ... itt a link hozzá:)

2012. május 17., csütörtök

az első pár nap

Hétfőn késő délután szállt le a gépem, percre pontosan. Nagyon élveztem a repülést, végig olyan voltam mint egy kisgyerek, feltapadtam a repülő ablakára és néztem ... volna a tájat, ha nem felhőben úsztunk volna xD Idővel aztán a felhőréteg már csak alattunk úszott, mint egy vattacukor tenger és ahogy elértük a hegyeket, kezdett felszakadozni és már csak úszó vattacukor foltok voltak. Sajnos a fényképezőm sikeresen fent volt a poggyásztartóban, szóval képeket nem tudtam csinálni, talán majd hazafele nem felejtem el.
Leszállás után a csomagom is az elsők között érkezett én pedig rohantam a vonatra. Ugyanis fogalmam sem volt, hogy a genfi reptértől milyen messze van a vasútállomás. Hát el kell keserítenem minden ide utazót, hogy egy 20 és egy 14 kilós bőrönddel kényelmes tempóban nem tartott tovább az út 6-7 percnél. Innivalót ugyan nem mertem venni, nehogy lekéssem a vonatot, szerencsére csoki-túlélőcsomagot kaptam. Hát mit ne mondjak ... életmentő volt.
A vonaton is képtelen voltam olvasni vagy zenét hallgatni ... egyszerűen beleszerelmesedtem a hegyekbe (igen, fényképek arról az útról sincsenek -.-""). Azóta úgy közlekedem mint egy kisgyerek, ahogy csodálva néz mindent xD
A vonatról levadászott a leendő (vagyis, most már jelenlegi) főnököm és elvitt vacsizni, olyan címszóval hogy biztosan éhes vagyok. Hát voltam, utoljára délben ettem, meg a vonaton egy szelet csokit ... bár inkább csak vedeltem volna a vizet xD Sokat beszélgettünk, és amin igazán meglepődtem, hogy egyáltalán nem éreztem furcsának vagy megerőltetőnek, hogy angolul kell megszólalnom. Az tény, hogy nem tudok mindent mondani, amit szeretnék és olyankor inkább csendben vagyok, de amit mondanak, annak minimum 95%-át megértem ... ha épp nem franciául hadoválnak körülöttem xD mert abból egy mukkot sem xD
A szálláson kaptam néhány instrukciót, találkoztam az egyik lakótárssal, beszéltünk 1-2 mondatot, aztán bedőltem az ágyba és alvás volt ...
Másnap reggel ahogy kinéztem az ablakon és szembenéztek a hegyek, azt hittem beleolvadok az ágyba. Valami csodálatos volt erre ébredni:


 Viszonylag későre volt megbeszélve a találkozóm, így ráértem felkelni, arra viszont a többiek átmentek dolgozni. (Az át itt annyit jelent, hogy kb 10 méterre lakom az irodától xD erről majd lesz videó) Én pedig körbe lettem vezetve a cég területén. Igen, rossz fotós vagyok, aki rendszeresen elfelejt fényképezni, de van 3,5 hónapom lekattogni a területet, szóval nem bánom ^^", utána pedig a városban ... khm ... izé ... faluban lettem körbevezetve. Hol-mi-merre és bevásárolhattam. Hát mondanom sem kell, ezt annyira nem gondoltam át, így egy csomó cuccot elfelejtettem venni, de egye fene, majd később. Azzal a lendülettel lettem meghívva családi ebédre. Tetszett az ötlet, úgyhogy nem utasítottam vissza. Odafele viszont eszembe jutott, hogy délben mit keresnek otthon a gyerekek. Mint kiderült 11:30-14:00-ig ebédszünet van az iskolában is. Hát felénk ilyen nagyon nincsen ... A gyerekek nagyon édesek. A nagylány tud németül, de 14 évesen az én reakcióm is az lett volna arra, hogy beszélhetek németül, hogy rázom a fejemet, hogy én aztán nem xD A fiúk pedig ... a kisebbik, ahogy egy 9 éves ... irdatlanul sokat fecseg, kár hogy nem értem mit, de azért a család reakcióját figyelve is vicces. Az idősebbik fiú pedig szintén nagyon aranyos, szerintem ő beszélgetett volna velem, ha nemcsak franciául tudna ...
Aztán vissza dolgozni ... hát mit ne mondjak, kellőképp meggyűlt a bajom a francia klaviatúrával ... hiába találtam ki, hogy ha átállítom a gépen a nyelvet magyarra, akkor magyar klavit fog érzékelni, de ahogy az lenni szokott ... ahogy azt móricka. Vagy nincs telepítve ilyen cumó, vagy szimplán le van tiltva, hogy átállítsam ... sanszos, hogy az utóbbi, bár a benti számítógépen minden franciául beszél nekem, még a google is ... hiába állítom át magyarra, nem hajlandó úgy működni x.x Csak, hogy mindenki értse, mi a bajom a klavival:


Hogy mit kerestem a felkiáltójelet és a kérdőjelet ... hosszú magánhangzókat úgy tudok írni, hogy az "ó" gomb helyén lévő gombot lenyomom shifttel együtt utána pedig azt a magánhangzót, amit meg akarok hosszítani. Egyszóval, nem szoktam vele szórakozni.
A délután folyamán egyszer csak beállított egy csaj az irodába és elkezdett valamit franciául beszélni. Közöltem vele, hogy nem értem, erre az első kérdése az volt, hogy "te vagy Rita?". Na, így ismertem meg a másik lakótársamat xD Este együtt vacsiztunk, nagyon élvezem a társaságukat, bár kicsit túlságosan leszívja az agyam, hogy mindenki franciául beszél körülöttem, hozzám nagyrészt angolul, de vannak néhányan akik németül és nekem nem ártana ugyanazon a nyelven válaszolnom. Estére pedig mosott rongy vagyok. Bár vacsi közben kitalálták, hogy melyikünk milyen nyelvet fog itt tanulni ... nekem annyira ajánlgatják a franciát, de nem sok ingerenciám van hozzá ... így pedig tudom, hogy nem is fogom megtanulni ...
Egyébként cuki kis becsipogó rendszerünk van, mint az amerikai filmekben. Reggel megyek, becsipogok, ebédre el, kicsipogok, ebéd után vissza, becsipogok, végzek, kicsipogok xD Na nekem ez a cuccos nem működött első nap, kaptam csini pink papírt helyette:

Munkaidő lejárta előtt tudtam meg, hogy ma (azaz csütörtökön ünnep van, nem dolgozunk) Ez eddig rendben, de itt akkor semmi sincs nyitva. Nagy naivan gondoltam, hogy tegnap korán megyek, korán szabadulok és futok egy kört a boltba ... Persze ... fél 6-ra odaértem és már minden zárva volt. Azt hiszem elszoktam ettől Pesten xD Kicsit pánikoltam is, hogy hogyan lesz így elég a kaja ma, de szerencsére José nem hagy éhezni és (az ő szavaival élve) bedepressziózni, hogy egyedül leszek, meghívott ma is ebédelni. Mert igen ... egyik lakótárs már tegnap este elment, a másik pedig ma délelőtt és majd csak vasárnap jönnek. Kicsit furcsa 2 nap után hogy az enyém az egész apartman xD Sebaj, feltalálom magam.
Szóval ma elvonatoztam Sion-ba és ebédeltünk, hagytam emléket José asztalán is. Megkért, hogy véssek valamit az étkező asztalába magyarul. Gondoltam hogy le kell fordítani, és jó negyed órát agyaltam azon, hogy mi lenne a legmegfelelőbb amit nagyjából le is tudok fordítani. Aztán elvitt várost nézni. Ugyan minden zárva volt, de kicsit megnéztem a terepet és megmutatott két hegyet egymás mellett, ahol az egyiken várrom van, a másikon bazilika. A bazilikát meg is néztük belülről, de ügyesen lemerült a fényképezőm, úgyhogy csak néhány képet tudtam csinálni a várról és az alatta elterülő szőlőültetvényről. Később ha másért nem, fotózni kénytelen leszek visszamenni, mert azt a környéket muszáj ... ahogy minden mást is.


Útközben megtudtam, hogy itt a legalacsonyabb hegy 2400 méter körül van, amíg a legmagasabb 4600 környékén ... hát kéremszépen ezekhez képest a Kékestető egy szép kis dombocska x.x
Azt hiszem ennyi élménybeszámoló éppen elég az elmúlt  3 napról ... így is kisregény lett ^^

2012. május 16., szerda

Mire célszerű felkészülni ...

bármire. Oké, elcsépelt mondat, de tényleg így van. Amennyire egyszerűen ment a papírmunka, annál komplikáltabbá vált az utolsó hónap.
Ritkán járok orvoshoz, most is csak az éves szűréseket csináltattam (volna) meg, mégis ezeken kívül kétszer jártam ügyeleten egy hónap alatt. Hát, nem kívánom egyiket sem senkinek.
Ugyan kötöttem utas-csomag-és mindenre jó biztosítást az utazás két napjára, de sosem gondoltam volna, hogy a köztes időszakra is szükségem lesz bármilyen biztosításra. Azért biztosra mentem, baleset biztosítást közöttem egy évre, de az ugyebár csak a balesetek után fizet. Namármost ... 9 nappal a repülés előtt szépen feldagadt a szám a problémás bölcsességfogam körül. Mentem fogorvoshoz. De nem olyan túl egyszerű az eset, mert félig csont alatt van, tehát szájsebészeten veszik csak ki, ahova röpke két hét az időpontszerzés. Annyi időm nincs. Kaptam méregerős antibiotikumot, ami szerencsére levitte a gyulladást és a duzzanatot is, de kellőképp megijedtem. Most per pillanat csak imádkozni tudok, hogy itt kint ne történjen semmi ilyesmi. Ugyan a mindenre jó biztosítást megkötöttem a két utazási nap közti szakaszra is, de mint itt megtudtam, hogy a fogorvosi ellátást nem fizeti az itteni egészségbiztosító, sokan Magyarországra (!!!)  járnak fogorvoshoz Svájcból, mert olcsóbb. Ezzel nem számoltam, tehát mindenki szorít, hogy annó csak a mandulagyulladás húzódott fel.
Tehát aki a későbbiekben arra vetemedik, hogy hosszabb távon maradjon külföldön az éves szűréseken és a háziorvostól beszerzett házipatikán kívül gondoljon arra is, hogy a bölcsességfogak szeretik pont akkor bemondani az unalmast, amikor nagyon nem kellene. Én minden esetre megtanultam. Megyek haza és kettő megy a kukába azzal a lendülettel.
Ezen kívül nálam szerencsére nem volt más probléma (mintha ennyi nem lett volna épp elég). Még a reptéren sem - ahol pánikoltam, hogy a kézipoggyászom nem fog beleférni a mérőizékébe - volt semmi probléma.
Életem első repülése is rendben zajlott, sokkal lazább volt, mint amire készültem. Lehet, hogy ezért nem hatott meg túlságosan. Életemben először vagyok egyedül külföldön, a nyelvtudásom közel sem tökéletes, de ennél jobb döntést szerintem nem hozhattam volna. (tudom, nyilatkozzam a végén ... de per pillanat így gondolom).
Azt ugyan nem állítom, hogy én csináltam a legjobban, de egy biztos ... már nagyon korán eldöntöttem, hogy a tisztálkodó szereket, amiket magammal hozok, minimális helyre sűrítem be. Ezt csak egyféleképpen lehet megoldani a különböző lötyik összeöntése nélkül, mégpedig az utazós, mini cuccokkal. Pici sampon, pici tusfürdő, bolt itt is van, csak súly és foglalja a helyet a bőröndben.
És még egy dolog jutott most eszembe, ami ugyan nem az utazás előtt vetődött fel, hanem már jóval utána ... a konnektor ... faszán nem jó a mi dugónk az ő konnektorukba xD Röviden vagy valami átalakító nyavalya kell (tudom, eszméletlenül szakszerű vagyok) vagy kunyizni itteni töltőket. Per pillanat az én laptopom is csak úgy működik, hogy a főnök töltőjét használom.

Most röviden ennyi jutott eszembe, ha valami még adódik, azt úgyis leírom :)

Hamarosan pedig érkezem az első olyan bejegyzéssel, ami az itteni életet hivatott kicsit leírni (igen 2 napos tapasztalattal ^^)

Mese-mese-mátka


Az lesz a legtisztább, ha a legelejéről kezdem a történetet.
Adott volt egy ambiciózus egyetemista és hirtelen ötlettől vezérelve elment az Erasmus tájékoztatóra.  Azt hiszem, itt döntöttem el, hogy ez lesz a következő cél. Kijutni valahova, nyelvet tanulni és biotechnológus palántaként világot látni. A tanulmányi félév számomra szóba sem jöhet, viszont a szakmai gyakorlat igen csábító ötletnek tűnt. Így is-úgyis dolgozni kell, akkor meg miért hagynék ki egy ilyen lehetőséget?
A papírok leadásakor ez a terv még ott tartott, hogy Németországba szeretnék menni, vagy egyéb német nyelvterületre, mivel sajnos angol nyelvtudással akkor még nem rendelkeztem. Angol tudás nélkül pedig nem adhattam le a papírjaimat úgy, hogy márpedig olyan helyre szeretnék menni, ahol egy mukkot sem beszélnek németül.
A terv eddig sikeresen ment, nagyon lelkesen neki is álltam jó egy évvel a kiutazás előtt fogadóhelyet keresni, aztán konzulensem egy szép nyári napon - ahogy az lenni szokott - felvetette azt a lehetőséget, hogy jöhetnék Svájcba. Francia-német nyelvterület, tehát pont megfelel. Sokat gondolkoztam rajta, mert csak egy ember jöhetett, és mint kiderült inkább francia az a francia, mint német, de mivel közben aktívan nekiálltam angolt tanulni, gondoltam belevágok, veszteni valóm nincsen.
Nagyjából ennyi az alaptörténet, lehetne még tovább is ragozni, hogy utána milyen kavarok voltak az ösztöndíjak körül, hogy mégsem Erasmus, hanem Támop, de a lényeg a lényeg ... a mai nappal 2. napja Svájcban vagyok és élvezem.