4 nap ... PÁRIZS!!! 2/2

Ott hagytam abba, hogy vasárnap ...
A délelőtt csajos délelőttöt tartottunk. Végigsétáltunk egy hídon, annyira jól nézett ki a sok lakattal. Nem vagyok a szerelmi jelképek híve, de ez nagyon jól nézett ki, ezért már megérte :) Elméletileg a Musée d'Orsay volt tervben, de a rengeteg ember láttán úgy döntöttünk, jó lesz nekünk egy kisebb múzeum is. Egész nap esett, így az emberek a múzeumokba menekültek jobb híjján. Nem hiszem hogy sokat vesztettem a Musée de l'Orangerie-vel. Jó, nem láttam a régi pályaudvart hogyan alakították át múzeummá, de nem hiszem hogy utoljára jártam abban a városban, lesz még rá alkalmam bőven :D
Nem mellesleg pedig már amikor megérkeztem, akkor azt mondta Bálint anyukája, hogy szíve szerint abba a múzeumba vinne el, de senki sem ismeri és ebbe a néhány napba igyekszik nagyrészt azokat a látnivalókat belesűríteni, amit azért kell látnom, mert kérdőre vonnának, ha nem mennénk. Az eső és a nagy sor kellő indok volt a kevésbé ismert múzeumhoz, amit cseppet sem bántam meg.
Ha már útba esett a Louvre, készítettem néhány képet:

Tessék, üvegpiramis, mert hiányolták már :P

És az egyetlen fotóm, amin látszik az obeliszk x.x
Háttérben a Diadalívvel és a Défense negyeddel.

Múzeum után rohanás haza, extragyors ebéd és indulás a vasútra, "könnyes" búcsút vettem Bálinttól, de még aznap várt rám Versailles :D Bár az eső csak-azért-sem állt el, végig szitált, egy hatalmas pocsolyává változtatva a kastély kertjét, de elfogadtam a kihívást és bementem. A várttal ellentétben nem is lettem nyakig vizes, viszont azt a látványt kár lett volna kihagyni holmi eső miatt. Egyszerűen csodálatos! Fényképeim nincsenek, mert nem kockáztattam meg, hogy tönkre teszem a fényképezőmet, a fények úgysem voltak alkalmasak jó kép készítésére.
Az estét végigbeszélgettük, rengeteg hasznos információ zúdult rám ebben a pár napban, felét sem volt képes befogadni az agyam, de majd igyekszem pótolni a nem megmaradt részleteket :)

És szépen lassan elérkezett a hétfő is ... azt a napot jellemezhetnék a shopping szóval is, de valójában nem arról szólt. Megnézhettem hol vásárol a francia elit és az egyéb külföldi pénzes fruskák. Olyan árú ékszereket láttam, amiknek az árát forintban nem is szeretném leírva látni ... túl sok lenne a nulla. Aztán a két legrégebbi bevásárlóközpont volt soron. Ismét csak az épületet mentünk megnézni, de ha már ott voltunk végigsétáltuk. Egy forintot sem költöttem, mert ami tetszett volna, az mind csillagászati árakon próbálták - általában sikerrel - eladni. De erre az épületre nem lehet azt mondani, hogy nem gyönyörű:

Ez, kérem szépen, bevásárlóközpont. Az igazi, hagyományos fajtából. Teljesen más hangulata van, mint a mai plázáknak. Ha valakit érdekelnek sokkal szebb képek, mint az enyém, Lafayette néven google csodás képekkel segít elképzelni a hangulatot :D

A másik ilyen csoda a Printemps volt. Bár ott eleve csak a tetőteraszt vettük célba, az egyik épületét így is végig kellett járnunk. Tényleg igazán különleges hangulata volt ott ülni Párizs szívében a város felett és belátni az egész várost. A képek ismét panorámának készültek ... majd egyszer.

Azért tetszett igazán ez a kis kiruccanás, mert nem voltam az az igazi turista. Nemcsak a kimondott látványosságokat "kellett" megnézni, ahogy az az ott szokásos kötelező programok során szokott lenni. Láttam egy teljesen más világot, kicsit a Párizsban élők szemével.
Sajnos túl hamar eljött ennek is a vége, délután 4 órakor indult a vonatom, várt rám a jelenlegi otthonom, Svájc. Fájó szívvel, de temérdek élménnyel gazdagabban hagytam magam mögött vendéglátóimat és Párizst és vágtam neki a több, mint 6 órás utazásnak.