Nendaz és az első kertiparty Svájcban

Nagyon lelkesen kiültem ideiglenes szállásom erkélyére, hogy megírjam a bejegyzést, de fel kellett fedeznem, hogy ott a wifi jele nemhogy gyenge, egyenesen egy nagy rakás ... Ryan állandó szavajárásával élve: shit xD De Wädenswil egy következő bejegyzés lesz, most még maradjunk a múlt hétvégénél.
Mondtam már, hogy imádom a szobatársam? Csütörtök reggel beszámoltam neki a fejleményekről, miután szegényem nem tudott aludni tőlem x.x Péntekig leste minden rezdülésem és a szemében mindig ott bujkált a kérdés, hogy "jól vagy". Annyira aranyos volt :D Péntek este a vacsoránál mondtam neki, hogy ne aggódjon rendben vagyok/leszek. Közben felvetették az ötletet, hogy menjünk szombaton el egy fesztiválra, mert az egyik itt dolgozó fickó fellép. Gyakorlatilag gondolkodás nélkül rábólintottam, mert mi bajom lehet, világot látok, egy rakás idiótával körbevéve, csak jó lehet.
Másnap reggel szokásunknak ellentmondva dél helyett már kilenckor úton voltunk bevásárolni és mire fel szoktunk kelni, arra már haza is értünk. Aznap valahogy sok kedvem nem volt elindulni, de üsse kavics alapon nekivágtunk kettő óra magasságában. Ugyan a fesztivált nem a mi korosztályunknak találták ki, nem unatkoztunk. Ebédre valami francia vagy svájci specialitást hoztak a fiúk. A nevét senki ne kérdezze, fogalmam sincs, de R betűvel kezdődött xD Gyakorlatilag főtt krumpli volt olvasztott sajttal. A desszert érdekesebb volt ... mindenki vett valamit és körbeültük az egészet, aztán nekivágtunk megkeresni, hol lesz az a bizonyos verseny, amire valójában mentünk. Útközben Adeline-nal megbeszéltünk, hogy otthon keresünk valamit, aztán este leülünk egyet beszélgetni és iszogatni. Na több sem kellett, a fiúk kaptak az alkalmon, hogy oké, akkor este grill-party és iszunk. Üsse kavics, félévente nekem is megjár.
Egyébként egy hatalmas előnye van, hogy 5 söröző srác lézeng az apartmanban rendszeresen: gyűlnek a nyitók a karkötőmnek xD Itt is egy ilyen "horgászatot" lehet látni:

Jean és a hogy szedjük ki villával a nyitót c. kép, de meglett! :D

A kilátás valami csodálatos volt, miközben bolyongtunk a hegyoldalon, be lehetett látni az egész völgyet. És most akkor következzenek a képek:

ezt a képet egyszerűen imádom, így innen sem maradhat le :D

A hangszernek a mai napig képtelen voltam megjegyezni a nevét (a kajáét legalább egy ideig tudtam). Passz de echte svájci :D És andalító hangja van, tervezem, hogy keressek valami felvételt és arra tanuljak, mert pontosan a tanulós zenék közé tartozik :D

Tudom, nagyon elbújtam, de legközelebb odébb lökdösöm a hímeket, hogy nekem is kell a hely!

Aztán szépen lassan visszaszállingóztunk, bevásároltunk estére, szereztem szuvenírt Solyának és természetesen az elmaradhatatlan vattacukoooor (ami nekik Barbapapa, ám legyen xD) a csapatnak.

Miután hazaértünk kb 1 órás skype-os gyorstalpalót tartottam anyunak, hogy kell szkennelni, zippelni, mail-hez csatolni, a napom fénypontja volt xD Miután jól lefáradtam, levonszoltam magam vacsorázni, ahol már a bekészített Mojito várt. Sajnos a vacsorával együtt túl hamar elfogyott, de sebaj, találtak másikat és játszunk ivós játékot. Hát ... ahhoz képest, hogy a macska körberöhögött volna, mennyit ettem egész nap, meglepően nem ártott az alkohol. Ott adtam fel 2 óra magasságában, amikor már csak sör volt ... azért hiába ittam nagyon sokat, annyira még nem volt bajom, hogy sörözzek, így sajnos mindenki nagy bánatára itt abbamaradt a játék, de a hülyülés nem. Hát azt a videót még 20x-ra sem tudom röhögés nélkül visszanézni. Bár nem én voltam hülye, mert már akkor is csak vigyorogni voltam képes rajtuk, de akkor is kegyetlen. 3 óra fele majdnem mindenki már aludt, nekem sikerült fél 5-ig beszélgetnem Ryannel. Egy kicsit hosszúra sikeredett a nap, de az itt töltött  10 hetem alatt a legjobb hétvége volt, ezt a mostani sem fogja tudni überelni :D
Másnap mindenki azzal a kérdéssel indított, hogy jól vagyok-e ... nem tudom, miért lepődök meg mindig ezen a kérdésen ... talán azért mert MÉG sosem voltam igazán másnapos. Jó, lassú igen, de rosszul sosem voltam még, bármennyit is sikerült vedelni, és ezt nem is itt szeretném elkezdeni.
Vasárnap végül is nem mentünk sehova, mert mint utólag megtudtam Xavier nem volt jól. Nekem kicsit betett a punnyadás, de túléltem, most pedig az eheti szombati tervekkel balra L.

Még 6 hét

Ezzel most szembesültem ... 9 hetet már letudtam és még mindig nagyon nem akarok hazamenni. Persze, néha jó lenne pár napot az otthoni nyugiban tölteni és nem foglalkozni a kaja-munka-tanulás édes hármassal, de ennek ellenére még maradnék. Nem igazán akarok visszaszámolni, mert félek, hogy akkor a végére nagyon utálni fogom az ittlétet. Egyelőre így jó.
Az elmúlt két hét is nagyon gyorsan elszaladt. Főnök ismét nincs 2 hétig, most kivételesen nyaralás miatt. Szerintem a 9 hétből a felében nem is láttam. Főleg, hogy amelyik héten visszajön, én akkor megyek Wädenswilbe egy hétre. A 11. hetemet ott töltöm a HPLC gyakorlati alkalmazásával. Egyszer megmutatták az egyetemen, hogy hogyan működik, hogy ne itt kapjam az első magyarázatot hozzá valamilyen idegen nyelven, de nem sokra emlékszem. Remélem előjön, amikor mondják.
A kísérleteim úgy néz ki, kezdik beadni a derekukat, mert egy módszerbe 4 hét után sikerült életet lehelni, hála Solyának! Bár ha előbb kunyizom el azt a doktorit, akkor előbb jövök rá, de sebaj. Bár vannak dolgok, amiket még most sem értek, de üsse kavics. Most már 2,5 módszer működik a 4-ből. Fél azért, mert annak hangulatfüggő. És még van a csíráztatásom.
Viszont ezzel egy baj van, hogy működnek: újra kell írnom a beszámolómat, mert akkor amiket eddig kaptam, félig fals adatok voltak. Nem baj, a héten nagyon nem fogok unatkozni. Hétfő-kedden illóolaj lepárlás, közben csinálom a pollen tesztjeimet és még meg kell írnom a bevezetést és a pótlást-javítást a beszámolóhoz. A 10. héten azért már megélem, hogy fogalmam sincs, hogy végzek ennyi mindennel a hét végére. Napirenddel ...
Az elmúlt két hétben úgyis rászoktam a napirendre. Újult gőzerővel tanulom az angolt, a 8,5 óra munka után 1-1,5-2 órában még minden nap. Általában úgy esek be az ágyba, hogy amint leteszem a fejem, kiesik minden és a következő kép az, hogy reggel van és én nem akarok felkelni. Na, ezt bírtam 1,5 hétig folyamatosan, aztán most szerdától képtelen voltam abban a tempóban haladni, amit kitűztem. Persze, mert csak egy dolgot nem írtam a listára, mégpedig azt, hogy PIHENJ!!! Ma behozom a lemaradást és a jövő hetet végignyomom. Muszáj a nemes cél érdekében :D


A mostani hétvégéről még talán annyit érdemes megjegyezni, hogy hozom a formám. Tegnap fél percen múlt hogy lekéstük a vonatot Sionba. A jegyautomata csiga volt. Evvan, megyünk egy órával később. Aztán mivel lemerült a karórámban az elem, és anélkül képtelen vagyok létezni. Oké, elemcsere. Gondoltam hogy  nem lesz olcsó, de ha otthon legrosszabb esetben is 6-700 ft-ért kicserélik, gondoltam itt sem lehet a duplájánál sokkal több. Ühüm ... én és a naivitásom. Fizettem érte 14,5 frankot, ami alsó hangon is 3500 pénz. Ilyen drága elem sem volt még az órámban. Anya erre mondta, hogy ennyiért órát kaptam volna xD Na igen. Legalábbis bóvlit. De ennek kapcsán felfedeztem, hogy Japán órám van xD Tesóm már akkor tudott választani :D
Ma pedig sikeresen a szemembe fröcsköltem a mosószert. Igen, a folyékony mosószert. Szép mutatvány volt, de mint már említettem rólam beszélünk. Kimostam, remélem nem gyullad be. Ha igen, akkor van szemcseppem ... azért reménykedem.

És ha már megtehetem. Akinek esetleg van kallódóban ilyen sörös- vagy egyéb doboz nyitója, esetleg sörözik, légyszi, rakja nekem félre, az alábbi célra :D Előre is köszi :D

Félidőhöz közeledve

Adok egy kis életjelt, mert már régen írtam. Úgy szaladnak a napok, hetek, hogy majd csak azt fogom észre venni, hogy otthon vagyok. Péntek délután azon szenvedtem, hogy egy héttel ezelőtt MÁR Párizsban voltam, hétfőn, hogy MÉG ... most pedig már másfél hete és ezek mellé holnap kijelenthetem, hogy már félidőnél járok, délután át is lépem. Mintha csak egy-két hete jöttem volna. Bár azon már látszik, hogy egy ideje itt vagyok, hogy már nem csodálom úgy a hegyeket, mint az első hónapban. Mára már teljesen megszokott látvánnyá váltak és a reggelek is egyre nehezebben mennek, mármint a felkelés.
Egyébként túl sok mesélni valóm nincs, de nem kell félni, megoldom, hogy ne legyen rövid a bejegyzés.
Múlt héten majdnem minden nap küzdöttem a honvággyal, jobb esetben ez csak a reggeli kómás stádiumban volt probléma, rosszabban már este is. Persze, alapvetően nem a honvágy volt a fő probléma, hanem az, hogy a héten egyetlen egy kísérletem sem sikerült. Tudom, én választottam ilyen szakmát, ahol gyakrabban sikerül félre valami, mint jól x.x Mellette nagyon visszavágytam "honi" körülmények közé, az már mindegy lett volna hogy Párizs, vagy haza csak magyarok között lehessek. El is döntöttem, hogy hétvégén majd jól felvidítom magam vásárlással. Elmentem nyári ruhát és hosszú nadrágot venni, amiből lett egy ing. A ruhát amit találtam túl drágának ítéltem, a nadrág pedig kicsi volt T_T de ez álmaim ingje *.* Aztán jól bevásároltam/tunk a hétre, mert szobatársamat magammal rángattam, így nem volt olyan unalmas, mint először. Aztán haza. Vasárnap meg főzőcskéztem, nudli volt a menü, ami ugyan akkora sikert nem aratott, sanszos, hogy azért mert édesen csináltam meg x.x meg 3 adag pillecukrot műveltem. Most már tudom, hogy saccperkábéra is nagyon jól tud sikerülni és hogy mérleg és mérőpohár nélkül is tudok mérni 45 deka cukrot és 1,5 deci vizet :D Jobb lett mint valaha xD
A vicc az egész történetben, hogy addig idegesítettem saját magam azzal, hogy baj lesz a sikertelen kísérletek miatt, hogy a bölcsességfogam ismét begyulladt. Yuppi. Szerencsére annyira (még?) nem, mint mielőtt kijöttem, de most ezerrel kezelem, hogy ne kelljen antibiotikumoznom, mert az határozottan nem tenne jót a gyomromnak. De eddig azt hiszem használ a módszerem. Viszont, amit eldöntöttem, hogy ha vasárnap megyek haza, akkor kedden, ha hétfőn, akkor szerdán, de megyek maszek szájsebészhez és pápá bölcsességfog. Emiatt nem tudom, hogy fognak sikerülni az arra a hétre tervezett programjaim ... mindenkitől bocsánat, de ez most fontosabb, nem szeretném a TDK-t és a záróvizsgámat, védésemet vagy bármimet ezért elszúrni vagy nem megcsinálni x.x
Munkával kapcsolatban csak annyi, hogy végül a negatív eredmény is eredmény alapon nem lett belőle baj, és ma megírtam az első beszámolómat angolul. Szerintem nem sikerült rosszul, szóval most büszke vagyok magamra. Közben találtam egy hibát az egyik kísérletnél, szóval azt holnap gyorsan újrakezdem, már ha lesz hozzá alapanyag. Nagyon remélem, hogy igen.
Tegnaptól egyébként ismét nagyon angol-tanulás van ... mert ugye a célok érdekében mindent :D de ez más téma. Megyek és nyűgöm tovább ... vagy csak olvasok ... még kitalálom.