2012. augusztus 6., hétfő

Wädenswil

Túl sok kedvem nincs írni, pontosítok ... erőm. Mai helyzetjelentés még így gyorsan a 2 héttel ezelőtti beszámoló előtt: annyi koffein csúszott le a torkomon ma tea formájában, hogy itt kellene rohangálnom, mint egy mérgezett egérnek. Erre mi van? Lefeküdnék és aludnék, mint akit fejbe vertek. Ennyit a koffeinről és rólam.

Na de Wädenswil. Hétfőn ebéd után felpakoltam a cuccomat és Gabriel kivitt a vasútra, aztán uccu Wädenswil. Imádok utazni, mert annál jobban nincs, mi kikapcsol és egy olyan hét után mint az azt megelőző, megérdemeltem. Üvöltött a zene a fülemben és én csak néztem a tájat (már ahol nem mászott bele a képbe az alagút). Az illóolajokat egy cukorkás dobozban vittem, ami le volt ragasztva ... erre egy fickó nem megkérdezte, hogy állat van-e benne xD hát azt nem tudom, milyen állatra gondolt, de nem xD A zürichi átszállásnál beleszerettem a pályaudvarba. Tudom, furcsa ízlésem van, nem kell mondani :P
Aznap este nem sok minden történt. Bemutattak a csajnak, akinél laktam, picit megnézhettem a ZHAW egyik campusát aztán go "haza". Gyönyörű helyen laktam, a szobámból a tóra is rá lehetett látni, nem panaszkodhattam.
A csajnak voltak halai és az egyiket elkeresztelhettem. Mugo lett szegény, pedig azt kutyának szántam xD
Az erkély
Kilátás a szobámból :D

A másnap reggel rohanással indult, mert megbeszéltük a közös reggelit, de ő elaludt, így én elkéstem. Fasza bemutatkozás -.- Szerencsére számoltak vele, de a büszkeségemen folt esett, mert rühellek késni. A délelőtt folyamán előkészítettük a mintáimat a GC-re (gázkromatográfiás vizsgálatra), aztán Simona megmutogatta a könyvtárat, egy kicsit az egyetemet és a kertet. Ebéd után pedig az ő munkájába láthattam bele. Kétszer sem mondom, hogy jövő nyárra nem megyek én is vissza dolgozni úgy mint ő. Anyagilag 0-ra ki tudnám hozni a dolgot és akkor nem éltem rosszul, nyelvet tanultam ... kettőt is és szakmai tapasztalatot szereztem. Még messze a jövő nyár, de egy opciónak nem rossz. Meg igazából tetszettek a színes csíkok a TLC-n (vékonyréteg kromatográfia) xD
A két campus relatív messze van egymástól, de a vissza vezető utat nagyon hamar megtaláltam. A felső campustól volt nehéz visszatalálni, mert reggel rohantam és egy kb 50 méteres útszakasz kimaradt. Még sosem tévedtem el, de akkor ott 20 percet keringtem, mire rájöttem, hol kell lennie a buszmegállónak, amit keresek. De meglett és hazataláltam. Közben olyan jót szórakoztam magamon ... úgy néz ki, ezt is ki kellett próbálnom egyszer.
Este elmentünk naplementét nézni, amit sikeresen lekéstünk, mert túl sokat kerestük a tökéletes helyet. Egy new yorki csajjal voltam és az ideiglenes lakótársammal, akiről sikerült megtudnom, hogy ő sem svájci, hanem olasz xD Ezen a nyáron annyi különböző nemzetiségű emberrel találkoztam, hogy egyszerre kicsit sok is volt, ugyanis az ideiglenes főnököm pedig német volt. Na de naplemente. Gyönyörű volt, de a kocsiból nézhettük végig, ami egy kicsit elkeserítő volt ... de egye fene, megtaláltuk A tökéletes piknikező helyet.

 
A másnapot megkaptam szabadnapnak, mert senki sem dolgozott, így pihentem és kicsit felderítettem Wädenswilt. Nem egy nagy város és volt annyira meleg, hogy a felderítő körutam nem tartott olyan sokáig, mint szerettem volna. Amint viszont bánok, hogy volt ott egy kert a lakástól 2 percre és én elfelejtettem elmenni és megnézni. A csaj megint késő este ért csak haza és megbeszéltük, hogy az utolsó reggelemet a napfelkeltével indítjuk. Egyből rábólintottam de csak utána gondoltam bele, hogy de fogom magam utálni reggel 5-kor, hogy fel kell kelni, amikor ráértem volna 2 órával később is -.-
Ezt reggel is így érzetem, kicsit bíztam is benne hogy Marlene elalszik, de nem volt szerencsém xD Felkeltünk, megbeszéltük, hogy rohadtul korán van és egyikünknek sincs kedve menni, de ha már felkeltünk, akkor uccu. A képekért megérte, de azt hiszem nem lesz túl gyakori program az életemben a napfelkelte nézés xD





Utána csak körbe-körbe kocsikáztunk, mert a bőröndömet le akartuk rakni a pályaudvaron. A fizetős boxokat felszámolták, az információ csak 7-kor nyit és nem sokkal múlt fél 7. Jó, akkor irány az egyetem, berakjuk a laborba, aztán hazamegyek a többi cuccért és vissza. Aha, az egyetemet is 7-kor nyitják és van 6.55 ... akkor már menjünk vissza a vasútra, onnan úgy is egyszerűbb felszedni a bőröndöt és továbbmenni. Aztán haza a cuccokért és irány be még dolgozni egyet. Az eredményeket megbeszéltük, kaptam rengeteg tanácsot és 3 nap után úgy köszöntek el, hogy várnak vissza és ha úgy érzem, akkor menjek oda msc-re. Madarat lehetett volna velem fogatni. Az msc-t ugyan elvetem, mert németül képtelen lennék megcsinálni, és angol nincs, mert miért lenne ... de a nyári munka az nagyon is érdekel, de ahogy azt már írtam ... messze még a jövő nyár ... addig is van elég problémám a következő félévvel :D
3 óra előtt szépen fogtam magam és elindultam a vonathoz. A hazafele út nem volt olyan zökkenőmentes, mert pusztulat  meleg volt a vonaton, alig kaptam levegőt és még késett is a pénteknek köszönhetően. Ez itt nem megszokott és így a 7 perces átszállási idő 10 perces késéssel igencsak ... khm ... hogy is mondjam ... lehetetlen? A megoldás annyi volt, hogy a 10 percből fél óra alatt lefaragtunk annyit, hogy már csak 4 perces késés volt, a vonatot másik vágányra irányították, hogy ne kelljen az aluljáróba le- és felmenni, hanem csak át kelljen sétálni a peronon és a csatlakozás időben indult. Kérem szépen, ezt így kell csinálni.
Akkora megkönnyebbülés volt hazajönni, hogy azt el sem tudom mondani. Több mint 10 hét alatt ez a sok lökött úgy a szívemhez nőtt, hogy ha maradt volna az akkori társaság, nem is vágynék haza ... de sajnos nem ilyen egyszerű az élet ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése