az első pár nap

Hétfőn késő délután szállt le a gépem, percre pontosan. Nagyon élveztem a repülést, végig olyan voltam mint egy kisgyerek, feltapadtam a repülő ablakára és néztem ... volna a tájat, ha nem felhőben úsztunk volna xD Idővel aztán a felhőréteg már csak alattunk úszott, mint egy vattacukor tenger és ahogy elértük a hegyeket, kezdett felszakadozni és már csak úszó vattacukor foltok voltak. Sajnos a fényképezőm sikeresen fent volt a poggyásztartóban, szóval képeket nem tudtam csinálni, talán majd hazafele nem felejtem el.
Leszállás után a csomagom is az elsők között érkezett én pedig rohantam a vonatra. Ugyanis fogalmam sem volt, hogy a genfi reptértől milyen messze van a vasútállomás. Hát el kell keserítenem minden ide utazót, hogy egy 20 és egy 14 kilós bőrönddel kényelmes tempóban nem tartott tovább az út 6-7 percnél. Innivalót ugyan nem mertem venni, nehogy lekéssem a vonatot, szerencsére csoki-túlélőcsomagot kaptam. Hát mit ne mondjak ... életmentő volt.
A vonaton is képtelen voltam olvasni vagy zenét hallgatni ... egyszerűen beleszerelmesedtem a hegyekbe (igen, fényképek arról az útról sincsenek -.-""). Azóta úgy közlekedem mint egy kisgyerek, ahogy csodálva néz mindent xD
A vonatról levadászott a leendő (vagyis, most már jelenlegi) főnököm és elvitt vacsizni, olyan címszóval hogy biztosan éhes vagyok. Hát voltam, utoljára délben ettem, meg a vonaton egy szelet csokit ... bár inkább csak vedeltem volna a vizet xD Sokat beszélgettünk, és amin igazán meglepődtem, hogy egyáltalán nem éreztem furcsának vagy megerőltetőnek, hogy angolul kell megszólalnom. Az tény, hogy nem tudok mindent mondani, amit szeretnék és olyankor inkább csendben vagyok, de amit mondanak, annak minimum 95%-át megértem ... ha épp nem franciául hadoválnak körülöttem xD mert abból egy mukkot sem xD
A szálláson kaptam néhány instrukciót, találkoztam az egyik lakótárssal, beszéltünk 1-2 mondatot, aztán bedőltem az ágyba és alvás volt ...
Másnap reggel ahogy kinéztem az ablakon és szembenéztek a hegyek, azt hittem beleolvadok az ágyba. Valami csodálatos volt erre ébredni:

 Viszonylag későre volt megbeszélve a találkozóm, így ráértem felkelni, arra viszont a többiek átmentek dolgozni. (Az át itt annyit jelent, hogy kb 10 méterre lakom az irodától xD erről majd lesz videó) Én pedig körbe lettem vezetve a cég területén. Igen, rossz fotós vagyok, aki rendszeresen elfelejt fényképezni, de van 3,5 hónapom lekattogni a területet, szóval nem bánom ^^", utána pedig a városban ... khm ... izé ... faluban lettem körbevezetve. Hol-mi-merre és bevásárolhattam. Hát mondanom sem kell, ezt annyira nem gondoltam át, így egy csomó cuccot elfelejtettem venni, de egye fene, majd később. Azzal a lendülettel lettem meghívva családi ebédre. Tetszett az ötlet, úgyhogy nem utasítottam vissza. Odafele viszont eszembe jutott, hogy délben mit keresnek otthon a gyerekek. Mint kiderült 11:30-14:00-ig ebédszünet van az iskolában is. Hát felénk ilyen nagyon nincsen ... A gyerekek nagyon édesek. A nagylány tud németül, de 14 évesen az én reakcióm is az lett volna arra, hogy beszélhetek németül, hogy rázom a fejemet, hogy én aztán nem xD A fiúk pedig ... a kisebbik, ahogy egy 9 éves ... irdatlanul sokat fecseg, kár hogy nem értem mit, de azért a család reakcióját figyelve is vicces. Az idősebbik fiú pedig szintén nagyon aranyos, szerintem ő beszélgetett volna velem, ha nemcsak franciául tudna ...
Aztán vissza dolgozni ... hát mit ne mondjak, kellőképp meggyűlt a bajom a francia klaviatúrával ... hiába találtam ki, hogy ha átállítom a gépen a nyelvet magyarra, akkor magyar klavit fog érzékelni, de ahogy az lenni szokott ... ahogy azt móricka. Vagy nincs telepítve ilyen cumó, vagy szimplán le van tiltva, hogy átállítsam ... sanszos, hogy az utóbbi, bár a benti számítógépen minden franciául beszél nekem, még a google is ... hiába állítom át magyarra, nem hajlandó úgy működni x.x Csak, hogy mindenki értse, mi a bajom a klavival:

Hogy mit kerestem a felkiáltójelet és a kérdőjelet ... hosszú magánhangzókat úgy tudok írni, hogy az "ó" gomb helyén lévő gombot lenyomom shifttel együtt utána pedig azt a magánhangzót, amit meg akarok hosszítani. Egyszóval, nem szoktam vele szórakozni.
A délután folyamán egyszer csak beállított egy csaj az irodába és elkezdett valamit franciául beszélni. Közöltem vele, hogy nem értem, erre az első kérdése az volt, hogy "te vagy Rita?". Na, így ismertem meg a másik lakótársamat xD Este együtt vacsiztunk, nagyon élvezem a társaságukat, bár kicsit túlságosan leszívja az agyam, hogy mindenki franciául beszél körülöttem, hozzám nagyrészt angolul, de vannak néhányan akik németül és nekem nem ártana ugyanazon a nyelven válaszolnom. Estére pedig mosott rongy vagyok. Bár vacsi közben kitalálták, hogy melyikünk milyen nyelvet fog itt tanulni ... nekem annyira ajánlgatják a franciát, de nem sok ingerenciám van hozzá ... így pedig tudom, hogy nem is fogom megtanulni ...
Egyébként cuki kis becsipogó rendszerünk van, mint az amerikai filmekben. Reggel megyek, becsipogok, ebédre el, kicsipogok, ebéd után vissza, becsipogok, végzek, kicsipogok xD Na nekem ez a cuccos nem működött első nap, kaptam csini pink papírt helyette:

Munkaidő lejárta előtt tudtam meg, hogy ma (azaz csütörtökön ünnep van, nem dolgozunk) Ez eddig rendben, de itt akkor semmi sincs nyitva. Nagy naivan gondoltam, hogy tegnap korán megyek, korán szabadulok és futok egy kört a boltba ... Persze ... fél 6-ra odaértem és már minden zárva volt. Azt hiszem elszoktam ettől Pesten xD Kicsit pánikoltam is, hogy hogyan lesz így elég a kaja ma, de szerencsére José nem hagy éhezni és (az ő szavaival élve) bedepressziózni, hogy egyedül leszek, meghívott ma is ebédelni. Mert igen ... egyik lakótárs már tegnap este elment, a másik pedig ma délelőtt és majd csak vasárnap jönnek. Kicsit furcsa 2 nap után hogy az enyém az egész apartman xD Sebaj, feltalálom magam.
Szóval ma elvonatoztam Sion-ba és ebédeltünk, hagytam emléket José asztalán is. Megkért, hogy véssek valamit az étkező asztalába magyarul. Gondoltam hogy le kell fordítani, és jó negyed órát agyaltam azon, hogy mi lenne a legmegfelelőbb amit nagyjából le is tudok fordítani. Aztán elvitt várost nézni. Ugyan minden zárva volt, de kicsit megnéztem a terepet és megmutatott két hegyet egymás mellett, ahol az egyiken várrom van, a másikon bazilika. A bazilikát meg is néztük belülről, de ügyesen lemerült a fényképezőm, úgyhogy csak néhány képet tudtam csinálni a várról és az alatta elterülő szőlőültetvényről. Később ha másért nem, fotózni kénytelen leszek visszamenni, mert azt a környéket muszáj ... ahogy minden mást is.

Útközben megtudtam, hogy itt a legalacsonyabb hegy 2400 méter körül van, amíg a legmagasabb 4600 környékén ... hát kéremszépen ezekhez képest a Kékestető egy szép kis dombocska x.x
Azt hiszem ennyi élménybeszámoló éppen elég az elmúlt  3 napról ... így is kisregény lett ^^