Mese-mese-mátka

Az lesz a legtisztább, ha a legelejéről kezdem a történetet.

Adott volt egy ambiciózus egyetemista és hirtelen ötlettől vezérelve elment az Erasmus tájékoztatóra.  Azt hiszem, itt döntöttem el, hogy ez lesz a következő cél. Kijutni valahova, nyelvet tanulni és biotechnológus palántaként világot látni. A tanulmányi félév számomra szóba sem jöhet, viszont a szakmai gyakorlat igen csábító ötletnek tűnt. Így is-úgyis dolgozni kell, akkor meg miért hagynék ki egy ilyen lehetőséget?

A papírok leadásakor ez a terv még ott tartott, hogy Németországba szeretnék menni, vagy egyéb német nyelvterületre, mivel sajnos angol nyelvtudással akkor még nem rendelkeztem. Angol tudás nélkül pedig nem adhattam le a papírjaimat úgy, hogy márpedig olyan helyre szeretnék menni, ahol egy mukkot sem beszélnek németül.
A terv eddig sikeresen ment, nagyon lelkesen neki is álltam jó egy évvel a kiutazás előtt fogadóhelyet keresni, aztán konzulensem egy szép nyári napon - ahogy az lenni szokott - felvetette azt a lehetőséget, hogy jöhetnék Svájcba. Francia-német nyelvterület, tehát pont megfelel. Sokat gondolkoztam rajta, mert csak egy ember jöhetett, és mint kiderült inkább francia az a francia, mint német, de mivel közben aktívan nekiálltam angolt tanulni, gondoltam belevágok, veszteni valóm nincsen.

Nagyjából ennyi az alaptörténet, lehetne még tovább is ragozni, hogy utána milyen kavarok voltak az ösztöndíjak körül, hogy mégsem Erasmus, hanem Támop, de a lényeg a lényeg ... a mai nappal 2. napja Svájcban vagyok és élvezem.