4 nap ... PÁRIZS!!! 2/2

Ott hagytam abba, hogy vasárnap ...
A délelőtt csajos délelőttöt tartottunk. Végigsétáltunk egy hídon, annyira jól nézett ki a sok lakattal. Nem vagyok a szerelmi jelképek híve, de ez nagyon jól nézett ki, ezért már megérte :) Elméletileg a Musée d'Orsay volt tervben, de a rengeteg ember láttán úgy döntöttünk, jó lesz nekünk egy kisebb múzeum is. Egész nap esett, így az emberek a múzeumokba menekültek jobb híjján. Nem hiszem hogy sokat vesztettem a Musée de l'Orangerie-vel. Jó, nem láttam a régi pályaudvart hogyan alakították át múzeummá, de nem hiszem hogy utoljára jártam abban a városban, lesz még rá alkalmam bőven :D
Nem mellesleg pedig már amikor megérkeztem, akkor azt mondta Bálint anyukája, hogy szíve szerint abba a múzeumba vinne el, de senki sem ismeri és ebbe a néhány napba igyekszik nagyrészt azokat a látnivalókat belesűríteni, amit azért kell látnom, mert kérdőre vonnának, ha nem mennénk. Az eső és a nagy sor kellő indok volt a kevésbé ismert múzeumhoz, amit cseppet sem bántam meg.
Ha már útba esett a Louvre, készítettem néhány képet:

Tessék, üvegpiramis, mert hiányolták már :P

És az egyetlen fotóm, amin látszik az obeliszk x.x
Háttérben a Diadalívvel és a Défense negyeddel.

Múzeum után rohanás haza, extragyors ebéd és indulás a vasútra, "könnyes" búcsút vettem Bálinttól, de még aznap várt rám Versailles :D Bár az eső csak-azért-sem állt el, végig szitált, egy hatalmas pocsolyává változtatva a kastély kertjét, de elfogadtam a kihívást és bementem. A várttal ellentétben nem is lettem nyakig vizes, viszont azt a látványt kár lett volna kihagyni holmi eső miatt. Egyszerűen csodálatos! Fényképeim nincsenek, mert nem kockáztattam meg, hogy tönkre teszem a fényképezőmet, a fények úgysem voltak alkalmasak jó kép készítésére.
Az estét végigbeszélgettük, rengeteg hasznos információ zúdult rám ebben a pár napban, felét sem volt képes befogadni az agyam, de majd igyekszem pótolni a nem megmaradt részleteket :)

És szépen lassan elérkezett a hétfő is ... azt a napot jellemezhetnék a shopping szóval is, de valójában nem arról szólt. Megnézhettem hol vásárol a francia elit és az egyéb külföldi pénzes fruskák. Olyan árú ékszereket láttam, amiknek az árát forintban nem is szeretném leírva látni ... túl sok lenne a nulla. Aztán a két legrégebbi bevásárlóközpont volt soron. Ismét csak az épületet mentünk megnézni, de ha már ott voltunk végigsétáltuk. Egy forintot sem költöttem, mert ami tetszett volna, az mind csillagászati árakon próbálták - általában sikerrel - eladni. De erre az épületre nem lehet azt mondani, hogy nem gyönyörű:

Ez, kérem szépen, bevásárlóközpont. Az igazi, hagyományos fajtából. Teljesen más hangulata van, mint a mai plázáknak. Ha valakit érdekelnek sokkal szebb képek, mint az enyém, Lafayette néven google csodás képekkel segít elképzelni a hangulatot :D

A másik ilyen csoda a Printemps volt. Bár ott eleve csak a tetőteraszt vettük célba, az egyik épületét így is végig kellett járnunk. Tényleg igazán különleges hangulata volt ott ülni Párizs szívében a város felett és belátni az egész várost. A képek ismét panorámának készültek ... majd egyszer.

Azért tetszett igazán ez a kis kiruccanás, mert nem voltam az az igazi turista. Nemcsak a kimondott látványosságokat "kellett" megnézni, ahogy az az ott szokásos kötelező programok során szokott lenni. Láttam egy teljesen más világot, kicsit a Párizsban élők szemével.
Sajnos túl hamar eljött ennek is a vége, délután 4 órakor indult a vonatom, várt rám a jelenlegi otthonom, Svájc. Fájó szívvel, de temérdek élménnyel gazdagabban hagytam magam mögött vendéglátóimat és Párizst és vágtam neki a több, mint 6 órás utazásnak.

4 nap ... PÁRIZS!!! 2/1

Nos, az egész úgy indult, hogy Bálint egyszer felvetette az ötletet: ha már egyszer ilyen közel leszünk egymáshoz, menjünk egyet le a tengerpartra közösen. Ez az ötlet még otthon született ... mondanom gondolom nem is kell, hogy utána nem úgy alakultak a dolgok, ahogy akkor gondoltuk. A lényeg, hogy azóta már megbeszéltük, ha úgy adódik, meglátogatom. Azt ugyan nem gondoltam, hogy az ott az éppen Párizs lesz, de üsse kavics :P
Tehát, vonatjegy egy héttel előre lezsírozva, én teljes lázban, hogy mehetek. Szépen lassan eljött a péntek reggel is, amikor frissen, üdén ki az ágyból és uccu Párizsba. A vonatút egy dolog miatt volt zökkenőmentes: előre leinformáltam, hogy máshogy kinéző szerelvényt kell keresnem. Egy 9 vágányos vasútállomáson 7 perc alatt bőrönddel, embereket kerülgetve megtalálni az adott szerelvényt kihívás, főleg, ha elsőre sikerül nem azt felfedeznünk, ami kellene. Szerencsém volt, megláttam mielőtt leszálltam és az volt. Csak ezért értem el a tgv csatlakozásomat. Utána az út sima volt, bár ablak helyett nézhettem volna a szerelvény falát. Azt hiszem jól tettem, hogy a könyvem mellett döntöttem :D
Conthey-ból való indulásomat követően 6 órával már Párizs egyik gyönyörű vasútállomásán próbáltam megtalálni Bálint anyukáját. Ő még aggódott is, de két nő mindig megtalálja egymást :D
Ideiglenes otthonom felé mondanám hogy kitérőt tettünk a Tuileriák kertje és a Concord tér felé, de csak le kellett szállni a metróról és vissza. Készült néhány kép, de valahogy egyiken sincsen vállalható fejem, így azokat inkább hanyagoljuk :D

Aztán rohanás lepakolni, és egyedül vissza Bálint elé. Bármennyire igyekeztem még direkt sem sikerült eltévedni ... nem megy, sajnálom. :D

Ilyen gyönyörű vidéken laktam ebben a pár napban :D

Konkrétan itt van a metró le- és feljáró, összeszedtem Bálintot és mentünk ebédelni. Ebéd után rohanás, mert a hazamegyek pihenni hétvégéken valahogy mindig bőven van ügyintéznivaló. Sebaj, én élveztem, hogy nem kimondottan turistás környéken járunk. Ez is Párizs, amit sokan kihagynak. Személy szerint nagyon élveztem hogy senki nem érti, mit beszélünk és csak furcsán merednek az emberre, főleg olyan helyeken, ahol szokatlan a külföldi.
Hazaérkezés után vacsora és egy rövid de annál töményebb túra az esti Párizsba. Kezdve az Eiffel-toronnyal. Készült néhány nagyon lol kép. Igen, ez a megfelelő szó rá. Vagy röhögtünk, vagy nem arra néztünk ... valami mindig volt. De így szép ...

nem épp sztárfotó, de a hangulatot adja xD a két hülyéről nem lehet normális fényképet készíteni :D

Annyira nem látom át a város térképét és elég tömény volt ez a pár nap, remélem nem csal a memóriám és először a Champs-Élysées-n mentünk végig utána pedig a Notre dame-ot néztük meg sötétben. Utána rohamtempóban haza, mert már mindenkinek csak nézni volt ereje.

Szombat:

Délelőtt Bálint anyukájával elmentünk a Défense negyedbe. Fényképezőt sikeresen elfelejtettem vinni magammal, pedig bekukkantottunk két plázába is, mert szépek. Nem shoppingolni, csak az épületet megnézni. Valami csodálatos. Főleg az a sok üvegkalitka. Szép, de semmi pénzért nem dolgoznék bennük. Hazafele a bicikli út határozottan egyszerűbb volt ... annyira kedvem lett volna elengedni a féket és csak száguldani lefele. Sajnos nem tehettem meg.
Ebéd után Bálinttal nekivágtunk a városnak. Nem is én lettem volna ha nem hagyom otthon minden papíromat, így az én jegyemért fizetni kellett a Diadalívre. A kilátás valami csodálatos ... szívesen fent is felejtettem volna magam. Még mindig nem tudom Photo shop nélkül megcsinálni a panorámafotót, de ha egyszer elkészül, akkor mindenképpen kirakom, addig is, csak néhány szösszenet.

Előttünk a Champs-Élysées

A távolban a sok felhőkarcoló a Défense negyed ... onnan nem messze laktam :D

És ez mert nem lehetett kihagyni

Innen végigsétáltunk a Champs-Élysées-n, néhány boltba a szokásos érdektelenséggel beugrottunk ... kedvem nem nagyon volt shoppingolni, és olyankor végigjárom a boltot és ha nem néz rám semmi úgy, hogy vigyél haza, akkor 2 perc múlva már kint is vagyok. Bár volt egy üzlet, ahol mind a ketten találtunk magunknak pár dolgot, de ahhoz még fel kell nőnünk.
Innen metróval irány a Notre Dame ismét:

Majd a Szajna parton ülve jó magyarosan meguzsonnáztunk. Ott is szerettem volna ottfelejteni magamat. Csak ülni, bámulni a sok turistahajót és beszélgetni, de mint minden jónak ennek is véget vetettünk egy fagyizással, aztán uccu haza egy kis kitérővel a Défense negyed felé, mert képek kellenek :D
Az odajutás vicces volt, legalábbis Bálint nagyon jól szórakozott szegény színes bőrű srácon, hogy kelet-európaiak kisebbségbe taszítottuk és nem tudja hova tenni a helyzetet. De Défense negyed ... képekben:

Grande Arche a lemenő nap fényében :D

Ezt a csírázó magot pedig kertészként úgy gondoltam muszáj megörökítenem ... na jó, meg tetszik is ^^ És még mi is rajt vagyunk a képen :D

A hajdani szőlő maradéka és a kilátás a Diadalívre.

Innen hazasétáltunk, ettünk és alvás volt tervben, amiből lett jó egy óra beszélgetés ... amit már csak azért sem bántam, mert olyannak képzeltem el a hétvégét ... ez csak ráadás volt, hogy mindenhol teljes részletességgel hallgathattam végig az egyes műemlékek történetét és érdekességeket.

Nem tudom eléggé megköszönni ...



Folyt köv.

Két hét egy bejegyzésbe sűrítve

Főleg azért, mert nem tudnám részletezni napokra lebontva.
Az első héten igazából semmi említésre méltó nem történt.
Na jó, mégis, csak tovább tart felidézni, mint egyébként. Valamelyik nap a hét elején úgy indítottam a reggelemet, hogy egy rohadtnagy pókkal harcoltam (értsd: megpróbáltam nem felkenni a falra szegény kaszás pókot, hanem egy magazinnal kisegíteni az ablakon. Mondanom sem kell, nem ment ... legalábbis a pók nem úgy gondolta, ahogy én.) Tényleg nagyon igyekeztem felterelni a magazinra, aminek azt lett az eredménye, hogy kamikaze módon levetődött a plafonról és egyenesen felém esett. Mondanom sem kell, vagyok annyira nőből (igen, tudom, a kényesebbik fajtából), hogy az ekkora pókot már csak tisztes távolsággal vagyok hajlandó elviselni. Élve. Ennek kövezkeztében, ahogy esett felém, én ugrottam hátra, csakhogy az egyik ujjam beleakadt a szekrényajtóba és a körömágyam sikeresen megsínylette a dolgot. Csillagokat láttam és patakokban folyt az ujjamból a vér. Bedühödtem és csináltam lapos pókot. Hát kellett ez neki?! Ezek szerint igen.
Ha ez nem lett volna elég, másnap, mondanom sem kell, feleslegesen vártam a vegyszereimet, hogy végre nekiállhassak a pollen-kísérleteimnek. Sebaj, segítsünk máshol. Ezzel nem is lett volna baj, ha nem úgy készülök, hogy irodázom és nem ragasztottam le a sebet, hogy gyógyuljon. Magot ültettünk szaporítóládába egy svájci sráccal, akiről kiderítettem, hogy tud angolul, ha nagyon akar :D Na és igen ... a földben való "játék" nyílt sebbel nem vicces. Természetesen már csak akkor jutott eszembe, hogy ne menjek bele sebtapasz nélkül könyékig, amikor már késő volt. Megértem kitisztítani x.x logika vs sera 1:0.
Másnapra sem voltak sehol a vegyszerek, így szintén a szokásos brigád vett a nyakába és mentem ... igazából ötödik keréknek x.x De legalább ezeknek az utaknak annyi haszna van, hogy svájcotlátok, és tanulok néhány itt honos és hasznos növényt.

A híres nevezetes Edelweiß ... de végre kiderítettem, miről is van szó néha :D

És, amit már többször is le akartam fényképezni, mert annyira ritka ronda ... az ez a ház:

Könyörgöm ... hogy lehet ilyen színösszeállítást csinálni?! Valakinek veszettül ízlésficama volt xD
Szeretek ezzel a fickóval járni "dolgozni", na nem azért mert szinte semmit sem kell csinálnom, hanem mert mindig mond valami érdekeset. Most is a környező területeket végigmutogatta, hol, milyen növény, az miért. Miért vannak üres műanyagpalackok a vas rudakon, stb ... Emellett természetesen gyönyörű helyeken járunk.

Ezek után végre megérkeztek a vegyszereim és bevehettem magam a laborba. Azt az instrukciót kaptam, hogy úgy rendezkedek be, ahogy szeretnék, mindent oda teszek, ahova akarok, az az én laborom. Mondanom sem kell hogy felcsillant a szemem. Igaz, csak rendet igyekeztem rakni, de akkor is jól esett :D Ő a drágaság:

Hét vége felé a következő hétvégi szabadságomat is elrendeztem, hétvégén a vonatjegyeket, Párizs várt rám. De még volt addig egy kínkeserves hét.
Hétvégén gondoltam elmegyek Sion-ba venni valamit, hogy mégse menjek üres kézzel vendégségbe, meg váltsak pénzt. Hát a fiúk lebeszéltek róla, mert hogy majd bejönnek velem később. Oké. Végül itt is tudtam venni egészen jó csokikat, Siont kihagytuk. Gondoltam pénzt meg majd váltok ott.
Hazajöttünk, megebédeltünk és elindultunk sétálni, nem messze ... oké, akkor papucs, mert sétához az tökéletes. Átsétáltunk a következő faluba, onnan fel az egyik hegy harmadáig az első faluba. 30°C, víz és pénz nélkül, egy szál fényképezővel, mert nem megyünk messze. xD Kihívás volt, de azt a látványt semmi sem pótolhatta volna:

Ez időrendben az elején lett volna, de a szép képeknek muszáj volt előre kerülnie.
Ez pedig csak azért, mert imádom a svájciakat ... rakjuk ki az út közepére a sebességkorlátozó táblát xD

Hosszú túrát tettünk, de nagyon jó volt, csak ne akartam volna szomjan pusztulni ^^. Utána még elvileg tervben volt a strand ... gondoltam nagy naivan, hogy áh, fél 8-kor már nem megyünk sehova. De, ők elmentek, nekem ahhoz már nem volt erőm. Viszont este grillpartit tartottunk, ami nagyon jól sikerült a két mesterszakácsnak köszönhetően :D

Chef Damian :D

A következő hét elég hosszú volt. Egész héten bújtam a mikroszkópot és számolgattam a polleneket. Szemgyilkos. És még jövő héten is ez lesz a program. Remélem ez a 3 hét nem vágja tönkre a szemeimet x.x .. ezenkívül az út izgalma is rásegített, hogy hosszúnak érezzem a hetet. Az elején nagyon vártam már a péntek reggelt, hogy végre a Párizsba tartó vonaton legyek, ez csütörtökre olyan szintig csillapodott, hogy egyáltalán nem éreztem azt az izgatottságot, hogy én másnap megyek. Ennek ellenére reggel negyed órával óracsörgés előtt kipattantak a szemeim .. de ez már a következő bejegyzés része lesz ...ebbe most ennyi fért :D

Random kiruccanás a sioni várhoz

Feljövök és mi fogad? 550-es a látogatottságom :D Úgy néz ki ennyire érdekel mindenkit mit alkotok itt kint. Igen, statisztikafüggő vagyok.

De rátérek a tárgyra.
A múlt csütörtök ismét munkaszünet volt. Négy hét alatt egyet sem dolgoztam végig, mert mindig volt valamilyen ünnep. Kicsit furcsa is volt, rendszeresen nem tudtam, milyen nap van. Ez így volt múlt csütörtökön is, nem is igazán bántam, mert azért a háromnegyed egyes hazaérkezés megtette a hatását, fél 12ig nem is láttak másnap. Barbara már elment szerda délután a barátjához, így kitaláltam, hogy ezerrel tanulok, mert pont olyan tanulós nap volt. Gyönyörű napsütés. Rosszul vagyok összerakva, de nekem ez a tanulós idő, mert ilyenkor van hozzá kedvem.
A fiúk rittyentettek finom ebédet, akkora adag rizzsel, hogy még vasárnap is azt ettük xD Boys in the kitchen xD Imádom, tegnap például főzés címszóval paradicsommal zsonglőrködtek. De vissza a múlt csütörtökhöz.
Olyan 3 óra tájban, amikor épp elhatároztam volna, hogy nekiállok tanulni jöttek, hogy nem megyek-e velük. Oké, de hova? Hát biciklivel csak valahova. Oké. Annyira fellelkesültem, hogy elfelejtettem elköszönni msn-en ^^ Két perc alatt puccba vágtam magam és indultunk. Természetesen útközben tudatosult, hogy nincs nálam a fényképezőm. Mindegy Alexandre-é nálunk van. Közöltem velük, hogy az innentől az én játékszerem :D Fél úton azért kiderítettem, hogy Sionba akarnak menni, ám legyen.
És igen, az új srácot egyre jobban tudom hasonlítani Bálinthoz. Szegényt nagyon igyekszem nem képenröhögni, néha nem megy. Főleg a csütörtöki biciklitúra után. Majd egyszer elmondom neki, miért, de az nem most lesz :D
Már egész biztosan biciklizem, így már nagyobb élmény volt bemenni a városba, mint azelőtt.
Furcsa volt, mert utoljára amikor Sionban jártam az utcák tömve voltak emberekkel, most pedig alig lézengett valaki, de örültem neki, mert ilyenkor lehet igazán turistáskodni és fényképezgetni. Felvetettem az ötletet, hogy menjünk fel a hegyre és nézzük meg a várat vagy a bazilikát, ellenvetés nem volt, mentünk.

Imádom az itteni épületeket, valami gyönyörűek.

 Amikor odaértünk, hogy na most melyik irányba: bazilika vs. vár, gyorsan elfutottam meglesni a fákat a Tanár úrnak, amik ugyan szilvák, de a szívük mélyén kajszik. Ők mondták nekem :D
Amire visszaértem a teljes tanácstalanság látszott mindkettejük arcán. Hát mint kiderült azon vaciláltak, hogy menjünk-e vagy ne. És tőlem várták a megoldást. Miért mindig én döntök?! Mindegy, ha már rám bízták, akkor mentünk a várba. Útközben párszor megkaptam, hogy olyan vagyok, mint egy japán turista xD Hát istenem, kellenek a képek :D
És akkor start oda fel:

Lesifotóim egyike :D

Természetesen csak nekem volt annyi eszem, hogy vizet is vigyek magammal, de elkelt mert időközben nagyon meleg lett és nem is a fáradtságtól lihegtem, hanem a vízhiánytól. Ennek ellenére élveztem a hegymászást, olyan voltam, mint egy kisgyerek. Mindenhova felmásztam, csak hogy gyönyörködhessek a tájban. Ez is egy ilyen eredménye:

Itt éppen próbálok nem fenéken leszánkázni a köveken xD

Azóta sajnálom, hogy nem vittem oda magammal a fényképezőt. Na nem azért, mert ez a kép elkészült, hanem mert annyira gyönyörű volt onnan a kilátás, hogy fényképért kiáltott. Majd legközelebb, mert megígértettem velük, hogy megyünk még négyesben is oda :D Félúton azért muszáj volt a fotó és kivételesen nem az én ötletem volt.

A várban sok látnivaló nem volt. Rom, de a kilátás felejthetetlen. Csináltam képeket panorámafotónak, de a photoshopot sikeresen kinyírtam a gépemen, majd ha egyszer lesz rá ihlet, akkor összerakom. Viszont a szőlőket muszáj fényképezni, mert itt mindenhol az van.

Ez a vár tipikusan az a hely számomra, ahova felmászunk csak azért, hogy egy jót pikniklejünk. Legközelebb úgy készülünk. Viszont most felderítettük a várfalakat, hol meddig lehet kimenni és pihentünk :D

Ez a kép csak szerintem sikerült nagyon jól?

Ezt igaz, hogy Damien lőtte, de nagyon tetszik.

A várfalon való fetrengés után még egy kicsit kidőltünk a fűbe és szépen lassan elindultunk hazafele ... pontosabban le a hegyről.

Ezen a képen annyira cukik az ajándékommal. :D És örülök, hogy nem értik, mit írok ide xD

A nap végére kellőképpen elfáradtunk. A kávézóban már csak ültünk és néztünk ki a fejünkből. De azt hiszem ez a nap úgy volt tökéletes, ahogy volt. Remélem még sok ilyen hétvégém lesz, amíg itt vagyok :D
A végére még egy kép a bazilikáról, mert egyszer oda is elrángatom őket :D

Olaszországi kiruccanás :D

Izgatottan vártam egész délelőtt, hogy mikor indulunk már. A cikkek keresgetésénél valahogy sokkal izgalmasabb programnak ígérkezett az olaszországi munkával egybekötött kirándulás. Végül 11 után nem sokkal el is indultunk. Az út gyönyörű volt, csak ne esett volna. Határozottan rontott az élményen az eső, de szerencsére ebéd után már sehol nem voltak a felhők.
Egy előtt meg is érkeztünk José barátjához, akinél voltak a növénykéim, és ezzel le is zárul a munka része a dolognak. Kaptunk finom házi olasz ebédet ... hát mit ne mondjak, ettem már otthon bőven olasz kaját, de az semmi ezekhez képest. Ebéd előtt-közben-után nagyon összehaverkodtam vendéglátónk egyik cicájával, konkrétan míg ettem, az ölemben aludt. El akartam hozni u.u Igen hiányzik az a nagy darab szőrgombolyag otthonról. De volt cserecica és így az sem bírt érdekelni, hogy feketében vagyok a macs pedig szürke. Mondhatom, gyönyörűen nézett ki utána a ruhám xD Ha ezt tudom, nem feketében megyek. Mindegy ... cicával jól összebarátkoztunk, hízelgett, ahogy csak tudott, zabálni való a drága. Képet szokás szerint elfelejtettem csinálni róla, de szőlőről bezzeg van sok.
Ebéd után elmentünk ide:

Ennek az egyetemnek az egyik épületére volt felfuttatva az a szőlő, ami már most rendesen bogyós. Hiába Olaszország, csak az északi részén voltunk.
Azért az olasz shopping nem maradhatott ki ... mosom kezeimet, nem én voltam xD Tényleg nem az én ötletem volt, annyira nem, hogy tudtam, megyünk, de nekem eszembe se jutott eurót váltatni xD Fel sem merült bennem a gondolat, hogy az kellhet egyáltalán. Felkészültségből megbuktam xD
Én is vettem jó kis olasz szalámit meg rizottó rizst. Otthon úgyis aranyáron vesztegetik, én meg akartam végre enni normális rizottót és ott annyiba került, mint otthon a sima rizs. Nanáhogy veszünk! Vettem volna mást is, de nem akartam túlságosan költeni a főnök pénzét xD Így sem tudom pontosan mennyivel tartozom neki.
Vásárlás után kirándulás folyt köv. Felmentünk a hegyekbe szőlőt nézni ... hát igen, szőlő szőlővel, ha az ember két borszakértővel van összezárva xD Nagyon szép hely volt, de valahogy az olasz hegyeknek nincs meg az a varázsa, mint itt Svájcban. Pedig csak ezeknek a hegyeknek a túloldalára mentünk, de valahogy mégis olyan ... olyan volt, mintha otthon lennék -.- Gazdzsumbuj a turistaösvények mellett, a kilátás kellős közepén kőbánya (vagy mi volt az), szakadt drótkerítés-szerűség az ösvény mellett. Svájcban valahogy ilyenekkel nem találkoztam. Itt valahogy minden annyira a helyén van, annyira egyben, annyira egész. Nem mondom, hogy bármi bajom lett volna Olaszországgal, de valami hiányzott belőle, ami itt nagyon is megvan.

A másik kép jobb, de az már fent van facebookon

Szóval szőlő szőlővel és szőlővel és még egy kis szőlő. Viszont amit igazán szépnek találtam azok az olasz házak ... pontosabban a tetejük. Annyira gyönyörű, ahogy azokból a palatáblákból csináltak tetőcserepeket. A szabálytalanság, a különböző méretek, a vonalak, valami csodálatos. Sajnos igazán szép tetőt nem sikerült fotóznom, mert az autóból mégsem akartam kilógni az autópálya kellős közepén egy fényképért, de ezen a helyen fotóztam egyet.

A vár arra sajnos már bezárt, mire odaértünk, de a vacsora is felejthetetlen volt. A nap folyamán valahogy teljesen elfelejtődött, hogy másokkal vacsorázunk, nem is igazán foglalkoztam a gondolattal, csak akkor, amikor megérkeztek. Egy amerikai, egy kanadai és plusz két olasz. A hangulat megvolt és még sosem beszélgettem angol anyanyelvűvel, na most ez az élmény is megvolt és furcsamód értettem. Nem tudom, mennyire figyelt arra, hogy mit és hogyan mond, de alig volt valami, amit nem értettem. Válaszolni már nagyobb falat volt, de ezt tudtuk eddig is. A vacsora is finom volt, bár azt a szezonális helyi specialitást kihagytam volna. Valami zöld növény (fonnyadt állapotban mint a spenót) takonyszerű cuccban és prószaszerű valamivel. Na az utóbbi finom volt, viszont azt a szószt a növénnyel ... erősen kellett koncentrálnom, hogy ne visszafele akarjon jönni. Gyakran öblögettem borral. Jaj igen, bor. Aki ismer, tudja hogy nem iszom, mert a gyomrom két korty után képes órákig kínozni miatta meg nem is igazán szeretem. Nos a szerdai napon napközben 2, vacsoránál 3 borszakértőnek sikerült rávennie arra, hogy vagy 5-féle vörösbort és egy fehéret megkóstoljak. És azt kell mondanom, hogy nem volt rossz. Szerintem életemben most ittam a legtöbb bort ... saccra kb 2-3 decit xD
A gyomrom köszöni tűrte, bár a hazaúton éreztem, hogy nem az igazi, kezd égni, de szerintem túl fáradt voltam már figyelni rá. Sajna vacsoránál nem kínáltak Grappával, hogy rendbe rakja a gyomromat...kár, mert délben finom volt.
Mielőtt elfelejtem a képet ... itt vacsoráztunk:

Vacsora alatt, miközben az amerikai sráccal beszélgettem, akkor éreztem úgy istenigazából, hogy menni akarok, de nagyon. Világot látni. És nemcsak nyaralás szintjén, hanem kicsit ottfelejteni magamat, aztán tovább és így, amíg meg nem unom. Még meglátjuk mit hoz a jövő...
Nagyjából ennyi volt a nap ... majdnem hajnali 1 volt, mire hazaértünk, de a fiúk aranyosak voltak, ébren vártak ^^. Jó, sanszos, hogy nem engem, de akkor is jó érzés volt, hogy fények fogadtak és nem kellett osonnom :)

Első hétvégém társasággal

Lassan egy hete készülök megírni ezt a bejegyzést, de általában nincs hozzá kedvem. De muszáj, különben törlődnek az emlékek és egy év múlva már nem is tudom, hogy mi történt itt velem.
Két magányosan töltött hétvége után Barbara maradt. Érdekesnek ígérkezett és az is lett. Pénteken elmentünk bevásárolni az újonnan szerzett biciklimen, hát mondanom sem kell, érdekes látvány voltam, de ezt inkább nem ecsetelem. Tisztességesen bevásároltunk a hétvégére, komoly ellátmányt szereztünk be, és egy kisebb vagyont fizettem. Tudom, én akartam spárgát enni, mert még nem volt hozzá szerencsém, és ez az időszak most a próbálkozásé :D Tehát vettem spárgát, amit másnap jól meg is főztem és nagyon finom lett *.* Barbara azon vigyorgott, hogy amióta itt vagyok, akkor látott először igazán főzni. Hát igen, tudok, de nagyon nem szeretek. Túlságosan hangulatfüggő és ha nincs, képes vagyok hetekig elélni spagettin, mert az finom xD
Szerencsére azért itt ilyen probléma nincs, mert a fiúk rendszeresen főzőcskéznek én meg élvezem xD Munkamegosztásként azért el szoktam mosogatni, és gyakran fizetem az alapanyagot, hogy ne érje szó a ház elejét.
Szóval vissza a spárgámhoz. Sikerült egy nagyon finom receptet találnom, ami még gyors is volt mellé, bár szerintem nem főztük elég ideig a spárgát x.x vagy csak már a 3. nap végére volt elegem annyira belőle?! xD Nem csináltam nagy adagot, de csak szombaton volt segítségem az evéshez, így még hétfőn is azt nyámmogtam, mondanom sem kell mennyi lelkesedéssel. És a spárga másik felét meg sem csináltuk ...
Még pénteken megbeszéltünk, hogy aznap és szombaton fesztivál van Sion-ban, elmegyünk megnézni, direkt felkeltem korán, mert este nem beszéltük meg, mikor megyünk, így volt a biztos. Végül csak este 7-kor indultunk el, de elég is volt. Aki ismeri az Egerszeg fesztivált otthon, annak nem mondok újat, hogy kb olyan volt, csak feleakkorában. És inkább előadások voltak, mint vásárlási lehetőség. De jó program, kicsit kimozdulni. Odaúton körbebicikliztük a tavat, valami gyönyörű, de azt hiszem el kell könyvelnem, hogy Barbara biciklivel kamikaze xD Szörnyű. Én még bizonytalan voltam, de ő meg olyan utakon képes volt vinni, hogy rettegtem, mikor esek akkorát, hogy ottmaradok. Mindegy, megúsztam. Hazafele már jóval biztosabb voltam ... tegnap meg pláne, de azt egy másik bejegyzésben.
A szombat ilyen apróságokkal telt még, hogy tanultunk, Barbara ruháit meóztam, hogy jól nyirbálta-e meg xD Jobban áll-e így, hogy levágott a nyakából ... és kicsit kinyaltuk a házat ... nem egyszerű feladat ekkora teret takarítani x.x
Vasárnap meg csak fetrengtünk, mert vacak idő volt. Délután pedig megérkezett az új srác. Nagy bánatomra nem beszélni angol, de még német sem. Csak francia ... igen, francia a szentem, neki nem kell beszélni más nyelven. Nem baj, kénytelen lesz, ha szeretne velem kommunikálni :P

Árak, vásárlás

Már egy ideje terezem, hogy kicsit írok az árakról, vásárlásról és úgy általában az itteni életről, most eljött az ideje.

Gondolom azzal nem okozok meglepetést, ha azt mondom, hogy az élelmiszerek drágábbak, mint otthon, az viszont meglepetésként ért, hogy nem annyival, mint számoltam. Körülbelül egy-egy bevásárlás alkalmával még egyszer annyit fizetek, mint otthon tenném, viszont az itteni fizetésem (és ez a gyakornoki fizu) is még egyszer annyi, mint otthon az összes "bevételem" egy extra jó félévben (ezalatt kell érteni a kb 4,5-ös átlagra a tanulmányi ösztöndíjat, a kiemelkedően magas szoctámot, a bursát és az árvaellátásomat). Egy szó, mint száz, itt sem kell jobban néznem, mit engedhetek meg magamnak élelmiszerek terén, mint otthon, nem okoz nagyobb anyagi csődöt egy bevásárlás sem :D
Amin viszont kellőképp meglepődtem, hogy a bio cuccok milyen 'olcsók". Az áruk nem többszöröse a hagyományos termékekének. Nem. Sok bio termék azonos áron van, a nem bioval. Még a végén ökoőrült leszek xD
Bár engem különösebben nem hat meg, ha egy termék bio, de gondolom ilyen árakon otthon is nagyobb sikere lenne.

Magyar szemnek szintén szokatlan módon, gyakran árulnak sérült, gyümölcsöket olcsóbban (vagy épp nem) a szupermarketek, mert helyi!!! Ezzel egy tálca eper (igen tudom, ... szamóca) formájában sikerült szembesülni, amikor otthon néztem, hogy nem az az igazi szép gyümölcs, ezt nálunk maximum lének vagy lekvárnak lenne jó, itt eladják és meg is veszik. Mert helyi.
Személy szerint ez a szemlélet nagyon tetszik. Otthon is próbálok arra figyelni, hogy magyar terméket vegyek, de ez gyakran igencsak nehézkes. Viszont itt a polcok szinte csak svájci termékekkel vannak megrakva (azért itt is vettem már csillei szőlőt és magyar spárgát xD)

Mindenesetre tetszik ... főleg az étkezés. Szeretem a húst, félreértés ne essék, de sokszor már csömöröm van tőle. Nekem a heti egyszer kis adag bőven elég. És ami a legfurcsább volt ... itt nem zabálnak ... khm .. esznek annyi húst mit otthon. Lakótársak is maximum heti egyszer, pedig a svájci srác nem olyan alkat, akit elfúj a szél, mégsem jut eszébe heti egyszeri alkalomnál többször husit enni. Sőt, ami még inkább meglepett, sokszor egy salátával elrendezi  az ebédet ... már sokszor megfordult a fejemben, hogy közlöm vele: ennél még én is többet eszem (pedig az aztán az igazi madár adag xD) Az tény, hogy én is kezdek rászokni a zöldségekre, de csak mértékkel ... nem vagyok nyúl, hogy csak zöldön éljek.

Tehát ahogy mondtam az élelmiszerboltok viszonylag olcsók, ha úgy vesszük. Viszont az éttermek árainak láttán sikítva futnék ki a világból. Egy sima (legegyszerűbb saláta) került legelső este alsó hangon 18 frankba. Tény, hogy nagy adag volt, de nem ennyire. A következő étterem-látogatáskor ugyan nem tudom, mennyibe került a mozzarellás paradicsomsaláta plusz kenguru menü vízzel, de annyi rémlik, hogy ájuldoztam a számla láttán. Szóval saját kontóra nem megyünk étterembe.

Amit még célszerű észben tartani, hogy erre a vonat nagyon drága ... 5-6 perces útért 3 frank, ennek köszönhetően nagyon sokan járnak biciklivel. Amióta nekem is van biciklim, határozottan foglalkoztat a gondolat, hogy BKV helyett azzal kellene otthon is közlekedni. Még megálmodom, mennyire engedem magam megreformálni Svájc által.

És végül a ruhák ... Ha valaki megelégszik az otthon is nyújtott kínálattal (értsd: C&A, H&M, NewYorker, Tally Weijl), akkor az otthoni árakon vásárolhat. Viszont, ha a helyi üzleteket vesszük alapul, akkor igencsak a pénztárcája mélyére kell néznie az illetőnek.
Ugyan jártam még Media Marktban, de az otthon is elég drága és nem igazán ismerem az árait, szóval erről most nem nyilatkozom.

Összességében Svájc egy teljesen élhető ország, nekem nagyon tetszik. Arra pedig még van bő 2,5 hónapom, hogy eldöntsem, melyik itt felvett szokásomat fogom otthon is megtartani :D

Csütörtök

Ez, ahogy ígértem inkább fényképes beszámoló lesz, mint rizsázós bejegyzés...
Kihívás úgy írni, hogy minden hosszú magánhangzót ctrl+c ctrl+v-zek xD
A szerdai illóolajmirigy-számolgatás közben ajánlották fel ...vagyis inkább közölték, hogy másnap megyek a hegyekbe növényt gyűjteni. Nem ellenkeztem, imádom a hegyeket, gyönyörűek *-*
A reggeli fél hetes indulás sem okozott komolyabb problémát, annyira be voltam zsongva. Bár rettegtem, hogy leszakad az ég, mert esőkabát, mint olyan nincs nálam. Öreg hiba, tudom, de az valahogy otthon felejtődött ... fogalmazhatunk úgy is, hogy eszembe sem jutott kihozni.
Viszont egy dolog biztos: rájöttem, miért olyan nyugis emberek a svájciak. Nagyon sok helyen olvastam, hogy lassan vezetnek, még autópályán is. Nem igazán értettem, mert akikkel eddig utaztam, nem tűnt fel, hogy lassabban vezetnének. Viszont most, 2000 méter felé közeledve megvilágosodtam. Az még csak-csak, hogy megyünk a szerpentinen: erdő-erdő-erdő-semmi közepén egy lakótelep-erdő-erdő-erdő és kezdődik az egész előröl. A másik része a dolognak, hogy később már a szalagkorlát is ismeretlen fogalom ... nincs semmi, ami elválasztana a közel 2000 méter zuhanástól egy rossz mozdulat után. Annyira nem vagyok jártas a fizikában, hogy most gyorsan kiszámoljam, mekkora fa tudná felfogni a közel 2 tonnás mozgásban lévő terepjáró súlyát. Tehát hegyi, egy sávos úton a maximum sebesség 10 km/h. Nem bántam, legalább volt időm nézegelődni. Találkoztunk egy őzgidával és 2 mókussal ... vagy egy mókussal kétszer xD Ez már részletkérdés. Sajnos róluknincsen fényképem, túl gyorsak voltak -.-
Ezután a rövidke bevezető után jöjjenek a kééépek!!!

Ott gyűjtögettünk annak a vízesésnek a lábánál ... nem lehetett úgy 2 m-t menni, hogy ne legyen ugyanennyi szintkülönbség. Edzés felsőfokon :D

A méretarány kedvéért ... Mélanie (a csaj a képen) kb olyan magas mint én

csak mert szépek a kikericsek és felén már elvirágoztak

igen, próbáltam nagyon művészi lenni, nekem tetszik :D

őt gyűjtöttük. a virágot és a leveleket, persze csak ésszel. Az egész növény jó esetben 7cm magas. És kellett volna belőle 4 kg ...

zúúúúúzmóóóó xD
és tényleg ilyen színe volt. Ebből kellene szuvenírt csinálni, csak még nem tudom, hogyan

én jót szórakoztam a virágzó tuján ...
(ami tudjuk, hogy nem tuja, hanem juniperus ... szigorúan csak dísznövényen)

a 4 kg helyett lett 1,2 több mint 5 óra alatt ... de ennek is veszettül örültünk :)

A lényeg, hogy rájöttem, szeretek hegyet mászni és makro fotókat csinálni ... bár nem tudok emléknek mindenesetre megteszik :D
Jaj és a legfontosabb kimaradt: ha ilyen terepen legelnek a tehenek, akkor nagyon fitteknek kell lenniük xD Ezért olyan finom a milka csoki ~
Tudom, az eszmefuttatásaim gyakran fájnak, de ha egyszer így lett a csokapik?! :P