Két hét egy bejegyzésbe sűrítve

Főleg azért, mert nem tudnám részletezni napokra lebontva.
Az első héten igazából semmi említésre méltó nem történt.
Na jó, mégis, csak tovább tart felidézni, mint egyébként. Valamelyik nap a hét elején úgy indítottam a reggelemet, hogy egy rohadtnagy pókkal harcoltam (értsd: megpróbáltam nem felkenni a falra szegény kaszás pókot, hanem egy magazinnal kisegíteni az ablakon. Mondanom sem kell, nem ment ... legalábbis a pók nem úgy gondolta, ahogy én.) Tényleg nagyon igyekeztem felterelni a magazinra, aminek azt lett az eredménye, hogy kamikaze módon levetődött a plafonról és egyenesen felém esett. Mondanom sem kell, vagyok annyira nőből (igen, tudom, a kényesebbik fajtából), hogy az ekkora pókot már csak tisztes távolsággal vagyok hajlandó elviselni. Élve. Ennek kövezkeztében, ahogy esett felém, én ugrottam hátra, csakhogy az egyik ujjam beleakadt a szekrényajtóba és a körömágyam sikeresen megsínylette a dolgot. Csillagokat láttam és patakokban folyt az ujjamból a vér. Bedühödtem és csináltam lapos pókot. Hát kellett ez neki?! Ezek szerint igen.
Ha ez nem lett volna elég, másnap, mondanom sem kell, feleslegesen vártam a vegyszereimet, hogy végre nekiállhassak a pollen-kísérleteimnek. Sebaj, segítsünk máshol. Ezzel nem is lett volna baj, ha nem úgy készülök, hogy irodázom és nem ragasztottam le a sebet, hogy gyógyuljon. Magot ültettünk szaporítóládába egy svájci sráccal, akiről kiderítettem, hogy tud angolul, ha nagyon akar :D Na és igen ... a földben való "játék" nyílt sebbel nem vicces. Természetesen már csak akkor jutott eszembe, hogy ne menjek bele sebtapasz nélkül könyékig, amikor már késő volt. Megértem kitisztítani x.x logika vs sera 1:0.
Másnapra sem voltak sehol a vegyszerek, így szintén a szokásos brigád vett a nyakába és mentem ... igazából ötödik keréknek x.x De legalább ezeknek az utaknak annyi haszna van, hogy svájcotlátok, és tanulok néhány itt honos és hasznos növényt.

A híres nevezetes Edelweiß ... de végre kiderítettem, miről is van szó néha :D

És, amit már többször is le akartam fényképezni, mert annyira ritka ronda ... az ez a ház:

Könyörgöm ... hogy lehet ilyen színösszeállítást csinálni?! Valakinek veszettül ízlésficama volt xD
Szeretek ezzel a fickóval járni "dolgozni", na nem azért mert szinte semmit sem kell csinálnom, hanem mert mindig mond valami érdekeset. Most is a környező területeket végigmutogatta, hol, milyen növény, az miért. Miért vannak üres műanyagpalackok a vas rudakon, stb ... Emellett természetesen gyönyörű helyeken járunk.

Ezek után végre megérkeztek a vegyszereim és bevehettem magam a laborba. Azt az instrukciót kaptam, hogy úgy rendezkedek be, ahogy szeretnék, mindent oda teszek, ahova akarok, az az én laborom. Mondanom sem kell hogy felcsillant a szemem. Igaz, csak rendet igyekeztem rakni, de akkor is jól esett :D Ő a drágaság:

Hét vége felé a következő hétvégi szabadságomat is elrendeztem, hétvégén a vonatjegyeket, Párizs várt rám. De még volt addig egy kínkeserves hét.
Hétvégén gondoltam elmegyek Sion-ba venni valamit, hogy mégse menjek üres kézzel vendégségbe, meg váltsak pénzt. Hát a fiúk lebeszéltek róla, mert hogy majd bejönnek velem később. Oké. Végül itt is tudtam venni egészen jó csokikat, Siont kihagytuk. Gondoltam pénzt meg majd váltok ott.
Hazajöttünk, megebédeltünk és elindultunk sétálni, nem messze ... oké, akkor papucs, mert sétához az tökéletes. Átsétáltunk a következő faluba, onnan fel az egyik hegy harmadáig az első faluba. 30°C, víz és pénz nélkül, egy szál fényképezővel, mert nem megyünk messze. xD Kihívás volt, de azt a látványt semmi sem pótolhatta volna:

Ez időrendben az elején lett volna, de a szép képeknek muszáj volt előre kerülnie.
Ez pedig csak azért, mert imádom a svájciakat ... rakjuk ki az út közepére a sebességkorlátozó táblát xD

Hosszú túrát tettünk, de nagyon jó volt, csak ne akartam volna szomjan pusztulni ^^. Utána még elvileg tervben volt a strand ... gondoltam nagy naivan, hogy áh, fél 8-kor már nem megyünk sehova. De, ők elmentek, nekem ahhoz már nem volt erőm. Viszont este grillpartit tartottunk, ami nagyon jól sikerült a két mesterszakácsnak köszönhetően :D

Chef Damian :D

A következő hét elég hosszú volt. Egész héten bújtam a mikroszkópot és számolgattam a polleneket. Szemgyilkos. És még jövő héten is ez lesz a program. Remélem ez a 3 hét nem vágja tönkre a szemeimet x.x .. ezenkívül az út izgalma is rásegített, hogy hosszúnak érezzem a hetet. Az elején nagyon vártam már a péntek reggelt, hogy végre a Párizsba tartó vonaton legyek, ez csütörtökre olyan szintig csillapodott, hogy egyáltalán nem éreztem azt az izgatottságot, hogy én másnap megyek. Ennek ellenére reggel negyed órával óracsörgés előtt kipattantak a szemeim .. de ez már a következő bejegyzés része lesz ...ebbe most ennyi fért :D