4 nap ... PÁRIZS!!! 2/1

Nos, az egész úgy indult, hogy Bálint egyszer felvetette az ötletet: ha már egyszer ilyen közel leszünk egymáshoz, menjünk egyet le a tengerpartra közösen. Ez az ötlet még otthon született ... mondanom gondolom nem is kell, hogy utána nem úgy alakultak a dolgok, ahogy akkor gondoltuk. A lényeg, hogy azóta már megbeszéltük, ha úgy adódik, meglátogatom. Azt ugyan nem gondoltam, hogy az ott az éppen Párizs lesz, de üsse kavics :P
Tehát, vonatjegy egy héttel előre lezsírozva, én teljes lázban, hogy mehetek. Szépen lassan eljött a péntek reggel is, amikor frissen, üdén ki az ágyból és uccu Párizsba. A vonatút egy dolog miatt volt zökkenőmentes: előre leinformáltam, hogy máshogy kinéző szerelvényt kell keresnem. Egy 9 vágányos vasútállomáson 7 perc alatt bőrönddel, embereket kerülgetve megtalálni az adott szerelvényt kihívás, főleg, ha elsőre sikerül nem azt felfedeznünk, ami kellene. Szerencsém volt, megláttam mielőtt leszálltam és az volt. Csak ezért értem el a tgv csatlakozásomat. Utána az út sima volt, bár ablak helyett nézhettem volna a szerelvény falát. Azt hiszem jól tettem, hogy a könyvem mellett döntöttem :D
Conthey-ból való indulásomat követően 6 órával már Párizs egyik gyönyörű vasútállomásán próbáltam megtalálni Bálint anyukáját. Ő még aggódott is, de két nő mindig megtalálja egymást :D
Ideiglenes otthonom felé mondanám hogy kitérőt tettünk a Tuileriák kertje és a Concord tér felé, de csak le kellett szállni a metróról és vissza. Készült néhány kép, de valahogy egyiken sincsen vállalható fejem, így azokat inkább hanyagoljuk :D

Aztán rohanás lepakolni, és egyedül vissza Bálint elé. Bármennyire igyekeztem még direkt sem sikerült eltévedni ... nem megy, sajnálom. :D

Ilyen gyönyörű vidéken laktam ebben a pár napban :D

Konkrétan itt van a metró le- és feljáró, összeszedtem Bálintot és mentünk ebédelni. Ebéd után rohanás, mert a hazamegyek pihenni hétvégéken valahogy mindig bőven van ügyintéznivaló. Sebaj, én élveztem, hogy nem kimondottan turistás környéken járunk. Ez is Párizs, amit sokan kihagynak. Személy szerint nagyon élveztem hogy senki nem érti, mit beszélünk és csak furcsán merednek az emberre, főleg olyan helyeken, ahol szokatlan a külföldi.
Hazaérkezés után vacsora és egy rövid de annál töményebb túra az esti Párizsba. Kezdve az Eiffel-toronnyal. Készült néhány nagyon lol kép. Igen, ez a megfelelő szó rá. Vagy röhögtünk, vagy nem arra néztünk ... valami mindig volt. De így szép ...

nem épp sztárfotó, de a hangulatot adja xD a két hülyéről nem lehet normális fényképet készíteni :D

Annyira nem látom át a város térképét és elég tömény volt ez a pár nap, remélem nem csal a memóriám és először a Champs-Élysées-n mentünk végig utána pedig a Notre dame-ot néztük meg sötétben. Utána rohamtempóban haza, mert már mindenkinek csak nézni volt ereje.

Szombat:

Délelőtt Bálint anyukájával elmentünk a Défense negyedbe. Fényképezőt sikeresen elfelejtettem vinni magammal, pedig bekukkantottunk két plázába is, mert szépek. Nem shoppingolni, csak az épületet megnézni. Valami csodálatos. Főleg az a sok üvegkalitka. Szép, de semmi pénzért nem dolgoznék bennük. Hazafele a bicikli út határozottan egyszerűbb volt ... annyira kedvem lett volna elengedni a féket és csak száguldani lefele. Sajnos nem tehettem meg.
Ebéd után Bálinttal nekivágtunk a városnak. Nem is én lettem volna ha nem hagyom otthon minden papíromat, így az én jegyemért fizetni kellett a Diadalívre. A kilátás valami csodálatos ... szívesen fent is felejtettem volna magam. Még mindig nem tudom Photo shop nélkül megcsinálni a panorámafotót, de ha egyszer elkészül, akkor mindenképpen kirakom, addig is, csak néhány szösszenet.

Előttünk a Champs-Élysées

A távolban a sok felhőkarcoló a Défense negyed ... onnan nem messze laktam :D

És ez mert nem lehetett kihagyni

Innen végigsétáltunk a Champs-Élysées-n, néhány boltba a szokásos érdektelenséggel beugrottunk ... kedvem nem nagyon volt shoppingolni, és olyankor végigjárom a boltot és ha nem néz rám semmi úgy, hogy vigyél haza, akkor 2 perc múlva már kint is vagyok. Bár volt egy üzlet, ahol mind a ketten találtunk magunknak pár dolgot, de ahhoz még fel kell nőnünk.
Innen metróval irány a Notre Dame ismét:

Majd a Szajna parton ülve jó magyarosan meguzsonnáztunk. Ott is szerettem volna ottfelejteni magamat. Csak ülni, bámulni a sok turistahajót és beszélgetni, de mint minden jónak ennek is véget vetettünk egy fagyizással, aztán uccu haza egy kis kitérővel a Défense negyed felé, mert képek kellenek :D
Az odajutás vicces volt, legalábbis Bálint nagyon jól szórakozott szegény színes bőrű srácon, hogy kelet-európaiak kisebbségbe taszítottuk és nem tudja hova tenni a helyzetet. De Défense negyed ... képekben:

Grande Arche a lemenő nap fényében :D

Ezt a csírázó magot pedig kertészként úgy gondoltam muszáj megörökítenem ... na jó, meg tetszik is ^^ És még mi is rajt vagyunk a képen :D

A hajdani szőlő maradéka és a kilátás a Diadalívre.

Innen hazasétáltunk, ettünk és alvás volt tervben, amiből lett jó egy óra beszélgetés ... amit már csak azért sem bántam, mert olyannak képzeltem el a hétvégét ... ez csak ráadás volt, hogy mindenhol teljes részletességgel hallgathattam végig az egyes műemlékek történetét és érdekességeket.

Nem tudom eléggé megköszönni ...



Folyt köv.