Egy előtt meg is érkeztünk José barátjához, akinél voltak a növénykéim, és ezzel le is zárul a munka része a dolognak. Kaptunk finom házi olasz ebédet ... hát mit ne mondjak, ettem már otthon bőven olasz kaját, de az semmi ezekhez képest. Ebéd előtt-közben-után nagyon összehaverkodtam vendéglátónk egyik cicájával, konkrétan míg ettem, az ölemben aludt. El akartam hozni u.u Igen hiányzik az a nagy darab szőrgombolyag otthonról. De volt cserecica és így az sem bírt érdekelni, hogy feketében vagyok a macs pedig szürke. Mondhatom, gyönyörűen nézett ki utána a ruhám xD Ha ezt tudom, nem feketében megyek. Mindegy ... cicával jól összebarátkoztunk, hízelgett, ahogy csak tudott, zabálni való a drága. Képet szokás szerint elfelejtettem csinálni róla, de szőlőről bezzeg van sok.
Ebéd után elmentünk ide:
Ennek az egyetemnek az egyik épületére volt felfuttatva az a szőlő, ami már most rendesen bogyós. Hiába Olaszország, csak az északi részén voltunk.
Azért az olasz shopping nem maradhatott ki ... mosom kezeimet, nem én voltam xD Tényleg nem az én ötletem volt, annyira nem, hogy tudtam, megyünk, de nekem eszembe se jutott eurót váltatni xD Fel sem merült bennem a gondolat, hogy az kellhet egyáltalán. Felkészültségből megbuktam xD
Én is vettem jó kis olasz szalámit meg rizottó rizst. Otthon úgyis aranyáron vesztegetik, én meg akartam végre enni normális rizottót és ott annyiba került, mint otthon a sima rizs. Nanáhogy veszünk! Vettem volna mást is, de nem akartam túlságosan költeni a főnök pénzét xD Így sem tudom pontosan mennyivel tartozom neki.
Vásárlás után kirándulás folyt köv. Felmentünk a hegyekbe szőlőt nézni ... hát igen, szőlő szőlővel, ha az ember két borszakértővel van összezárva xD Nagyon szép hely volt, de valahogy az olasz hegyeknek nincs meg az a varázsa, mint itt Svájcban. Pedig csak ezeknek a hegyeknek a túloldalára mentünk, de valahogy mégis olyan ... olyan volt, mintha otthon lennék -.- Gazdzsumbuj a turistaösvények mellett, a kilátás kellős közepén kőbánya (vagy mi volt az), szakadt drótkerítés-szerűség az ösvény mellett. Svájcban valahogy ilyenekkel nem találkoztam. Itt valahogy minden annyira a helyén van, annyira egyben, annyira egész. Nem mondom, hogy bármi bajom lett volna Olaszországgal, de valami hiányzott belőle, ami itt nagyon is megvan.
 |
| A másik kép jobb, de az már fent van facebookon |
Szóval szőlő szőlővel és szőlővel és még egy kis szőlő. Viszont amit igazán szépnek találtam azok az olasz házak ... pontosabban a tetejük. Annyira gyönyörű, ahogy azokból a palatáblákból csináltak tetőcserepeket. A szabálytalanság, a különböző méretek, a vonalak, valami csodálatos. Sajnos igazán szép tetőt nem sikerült fotóznom, mert az autóból mégsem akartam kilógni az autópálya kellős közepén egy fényképért, de ezen a helyen fotóztam egyet.
A vár arra sajnos már bezárt, mire odaértünk, de a vacsora is felejthetetlen volt. A nap folyamán valahogy teljesen elfelejtődött, hogy másokkal vacsorázunk, nem is igazán foglalkoztam a gondolattal, csak akkor, amikor megérkeztek. Egy amerikai, egy kanadai és plusz két olasz. A hangulat megvolt és még sosem beszélgettem angol anyanyelvűvel, na most ez az élmény is megvolt és furcsamód értettem. Nem tudom, mennyire figyelt arra, hogy mit és hogyan mond, de alig volt valami, amit nem értettem. Válaszolni már nagyobb falat volt, de ezt tudtuk eddig is. A vacsora is finom volt, bár azt a szezonális helyi specialitást kihagytam volna. Valami zöld növény (fonnyadt állapotban mint a spenót) takonyszerű cuccban és prószaszerű valamivel. Na az utóbbi finom volt, viszont azt a szószt a növénnyel ... erősen kellett koncentrálnom, hogy ne visszafele akarjon jönni. Gyakran öblögettem borral. Jaj igen, bor. Aki ismer, tudja hogy nem iszom, mert a gyomrom két korty után képes órákig kínozni miatta meg nem is igazán szeretem. Nos a szerdai napon napközben 2, vacsoránál 3 borszakértőnek sikerült rávennie arra, hogy vagy 5-féle vörösbort és egy fehéret megkóstoljak. És azt kell mondanom, hogy nem volt rossz. Szerintem életemben most ittam a legtöbb bort ... saccra kb 2-3 decit xD
A gyomrom köszöni tűrte, bár a hazaúton éreztem, hogy nem az igazi, kezd égni, de szerintem túl fáradt voltam már figyelni rá. Sajna vacsoránál nem kínáltak Grappával, hogy rendbe rakja a gyomromat...kár, mert délben finom volt.
Mielőtt elfelejtem a képet ... itt vacsoráztunk:
Vacsora alatt, miközben az amerikai sráccal beszélgettem, akkor éreztem úgy istenigazából, hogy menni akarok, de nagyon. Világot látni. És nemcsak nyaralás szintjén, hanem kicsit ottfelejteni magamat, aztán tovább és így, amíg meg nem unom. Még meglátjuk mit hoz a jövő...
Nagyjából ennyi volt a nap ... majdnem hajnali 1 volt, mire hazaértünk, de a fiúk aranyosak voltak, ébren vártak ^^. Jó, sanszos, hogy nem engem, de akkor is jó érzés volt, hogy fények fogadtak és nem kellett osonnom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése