Random kiruccanás a sioni várhoz

Feljövök és mi fogad? 550-es a látogatottságom :D Úgy néz ki ennyire érdekel mindenkit mit alkotok itt kint. Igen, statisztikafüggő vagyok.

De rátérek a tárgyra.
A múlt csütörtök ismét munkaszünet volt. Négy hét alatt egyet sem dolgoztam végig, mert mindig volt valamilyen ünnep. Kicsit furcsa is volt, rendszeresen nem tudtam, milyen nap van. Ez így volt múlt csütörtökön is, nem is igazán bántam, mert azért a háromnegyed egyes hazaérkezés megtette a hatását, fél 12ig nem is láttak másnap. Barbara már elment szerda délután a barátjához, így kitaláltam, hogy ezerrel tanulok, mert pont olyan tanulós nap volt. Gyönyörű napsütés. Rosszul vagyok összerakva, de nekem ez a tanulós idő, mert ilyenkor van hozzá kedvem.
A fiúk rittyentettek finom ebédet, akkora adag rizzsel, hogy még vasárnap is azt ettük xD Boys in the kitchen xD Imádom, tegnap például főzés címszóval paradicsommal zsonglőrködtek. De vissza a múlt csütörtökhöz.
Olyan 3 óra tájban, amikor épp elhatároztam volna, hogy nekiállok tanulni jöttek, hogy nem megyek-e velük. Oké, de hova? Hát biciklivel csak valahova. Oké. Annyira fellelkesültem, hogy elfelejtettem elköszönni msn-en ^^ Két perc alatt puccba vágtam magam és indultunk. Természetesen útközben tudatosult, hogy nincs nálam a fényképezőm. Mindegy Alexandre-é nálunk van. Közöltem velük, hogy az innentől az én játékszerem :D Fél úton azért kiderítettem, hogy Sionba akarnak menni, ám legyen.
És igen, az új srácot egyre jobban tudom hasonlítani Bálinthoz. Szegényt nagyon igyekszem nem képenröhögni, néha nem megy. Főleg a csütörtöki biciklitúra után. Majd egyszer elmondom neki, miért, de az nem most lesz :D
Már egész biztosan biciklizem, így már nagyobb élmény volt bemenni a városba, mint azelőtt.
Furcsa volt, mert utoljára amikor Sionban jártam az utcák tömve voltak emberekkel, most pedig alig lézengett valaki, de örültem neki, mert ilyenkor lehet igazán turistáskodni és fényképezgetni. Felvetettem az ötletet, hogy menjünk fel a hegyre és nézzük meg a várat vagy a bazilikát, ellenvetés nem volt, mentünk.

Imádom az itteni épületeket, valami gyönyörűek.

 Amikor odaértünk, hogy na most melyik irányba: bazilika vs. vár, gyorsan elfutottam meglesni a fákat a Tanár úrnak, amik ugyan szilvák, de a szívük mélyén kajszik. Ők mondták nekem :D
Amire visszaértem a teljes tanácstalanság látszott mindkettejük arcán. Hát mint kiderült azon vaciláltak, hogy menjünk-e vagy ne. És tőlem várták a megoldást. Miért mindig én döntök?! Mindegy, ha már rám bízták, akkor mentünk a várba. Útközben párszor megkaptam, hogy olyan vagyok, mint egy japán turista xD Hát istenem, kellenek a képek :D
És akkor start oda fel:

Lesifotóim egyike :D

Természetesen csak nekem volt annyi eszem, hogy vizet is vigyek magammal, de elkelt mert időközben nagyon meleg lett és nem is a fáradtságtól lihegtem, hanem a vízhiánytól. Ennek ellenére élveztem a hegymászást, olyan voltam, mint egy kisgyerek. Mindenhova felmásztam, csak hogy gyönyörködhessek a tájban. Ez is egy ilyen eredménye:

Itt éppen próbálok nem fenéken leszánkázni a köveken xD

Azóta sajnálom, hogy nem vittem oda magammal a fényképezőt. Na nem azért, mert ez a kép elkészült, hanem mert annyira gyönyörű volt onnan a kilátás, hogy fényképért kiáltott. Majd legközelebb, mert megígértettem velük, hogy megyünk még négyesben is oda :D Félúton azért muszáj volt a fotó és kivételesen nem az én ötletem volt.

A várban sok látnivaló nem volt. Rom, de a kilátás felejthetetlen. Csináltam képeket panorámafotónak, de a photoshopot sikeresen kinyírtam a gépemen, majd ha egyszer lesz rá ihlet, akkor összerakom. Viszont a szőlőket muszáj fényképezni, mert itt mindenhol az van.

Ez a vár tipikusan az a hely számomra, ahova felmászunk csak azért, hogy egy jót pikniklejünk. Legközelebb úgy készülünk. Viszont most felderítettük a várfalakat, hol meddig lehet kimenni és pihentünk :D

Ez a kép csak szerintem sikerült nagyon jól?

Ezt igaz, hogy Damien lőtte, de nagyon tetszik.

A várfalon való fetrengés után még egy kicsit kidőltünk a fűbe és szépen lassan elindultunk hazafele ... pontosabban le a hegyről.

Ezen a képen annyira cukik az ajándékommal. :D És örülök, hogy nem értik, mit írok ide xD

A nap végére kellőképpen elfáradtunk. A kávézóban már csak ültünk és néztünk ki a fejünkből. De azt hiszem ez a nap úgy volt tökéletes, ahogy volt. Remélem még sok ilyen hétvégém lesz, amíg itt vagyok :D
A végére még egy kép a bazilikáról, mert egyszer oda is elrángatom őket :D